Hosszú táv

Az Őszi Fesztivál és a Műhely Alapítvány által közösen kiírt idei Passzázzs-pályázatra (amely zenészek és táncosok alkotó együttműködését ösztönzi) kevés s jórészt alig értékelhető beadvány érkezett. Nehéz idők járnak pedig, mind nehezebb pénzt szerezni az alkotómunkára. Ennek ellenére a Passzázzs pénzére kevesek spekuláltak, noha követelményeinek megfelelni nem jelenthetett – gondolnánk – emberfeletti kihívást. Ezért aztán a tavalyi hárommal szemben az idei Passzázzs-estre mindössze két vállalható mű jutott.
Gaál Mariann táncos-koreográfus, pedagógusnak, valamint a jeles hazai klezmer-jazz zenekart, a Nigunt vezetőjének, Párniczky Andrásnak Kő-papír… című munkája hangképzési helyzetgyakorlat volt táncosok számára, szövevényes rendszerben, kísérleti jelleggel, ám nem kifejezetten nézőbarát felfogásban. A mű nyitó képében, a szín egy sarkában, a földön helyet foglaló előadók (egyszerű hangkeltő eszközeikkel) egymás után belépve hoztak létre egy ritmikai építményt, majd – ugyancsak egyesével – járultak a tánc terébe a fekete kerítőfüggöny egy hangsúlyos nyiladékán. A fényben úszó térbe egy-egy hanggal, hangcsoporttal – szótaggal – ajkukon érkeztek. A játékosok a szín széleiről indultak el, s saját, szisztematikusan ismételgetett hangjelükkel és saját, egyéni mozdulataikkal léptek be oda. Az egymás után aktiválódó, mozgó és hangot kiadó alakok reagáltak egymás útjára. Szigorú rend szerint mozgó testük néha gyorsan szétrebbenő csoportozatokká állt össze, a hangok pedig olykor összecsomósodtak, töredezett kánonná lettek. Az egymásra kopírozódó jelenések, a felépített mozdulatsorok, s a melléjük rendelt hangok befolyásolták egymást. E laborszerűen hűvös, újra felfedező – hiszen létező, premodern technikák gyakorlatait újraélő-megidéző – s néhol groteszk hangulatú kísérlet, hang- és mozdulatkonstrukció önmagában, próbatermi kísérletnek izgalmas és érvényes, s messze tanulságos. Itt is, ma is. Műalkotásként azonban már nehezen értékelhető, pont kísérleti, nevelő, műhelymunka jellege miatt.
Fejes Kitty a fiatal – hiszen mindössze huszonhárom esztendős, de már két éve a Színművészeti Főiskolán tanító – Zombola Péter remek, jól táncolható zeneművére hozta létre Pasztell című alkotását. A koreográfus-táncos, aki korábbi munkáiban már bizonyságot tett arról, hogy tudatosan, elmélyülten bánik a zenével, a tavalyi Passzázzs-esten is fellépett már. Katona Gábor kitűnő, szólóból duóvá vagy duóból kvartetté alakított Szellőrózsa című alkotásában volt a koreográfus előadótársa.
A Pasztellben előadóként is jeleskedő szerző három társa Fóti Zsófi, Zarnóczai Gizella és Bánki Zsolt erős, sajátos és markáns előadói egyéniség, kiknek egyedi karaktere intenzíven beépült a tiszta szerkezetű, átgondolt rendszerű, absztrakt alkotásba. Fejes különös kvartettje elmosódott kört átlósan közrefogó négyzet-párokban jelent meg. Figuráit szigorúan meghúzott léniák mentén mozgatta. A karakterek mellé rendelt zenei szólamok s az alkotás koreográfiai anyaga is izgalmasan, indázón szövődött egymásba. A játék jelzésszerű jegyei, szituációk, kapcsolatok finom, utalásos jelzetei adták e munka érzékeny rejtelmességét. A Pasztell visszafogott, kísérletezőnek nem, átgondoltnak s tetszetősnek annál inkább nevezhető munka. Játékosai egy kész, rögzített, intakt zeneműre táncolnak, melyet a kiírásnak megfelelően egy fiatal, hazai zeneszerző alkotott, kifejezetten erre az előadásra. E vállalkozás ennyiben maradéktalanul teljesítette a Passzázzs követelményeit. Újszerű viszonyról, sajátos interakcióról a produkciót megtekintve azonban nem beszélhetünk. Az, hogy Zombola Pétert további hazai produkciók zeneszerzőjeként nagy örömmel üdvözölnénk, nem kérdéses, s az alkotást megtekintve érezhető: komponista és koreográfus tud mit kezdeni egymás műfajával, világával.
A Passzázzs egy érzékelhetően – bármily lassan, de mégis – erősödő tendenciát igyekszik a maga eszközeivel segíteni. Célkitűzése igen jelentős, szerepe feltétlenül kulcsfontosságú lehet. Az, hogy az általa nyújtott anyagi, s elsősorban – hiszen 2007-ben tovább bővülő – szakmai-szellemi segítséggel a zenei és a táncos műfaj fiatal alkotóinak szélesebb köre élni kíván-e, abszurd kérdés, amúgy. Egy ilyen kezdeményezés befutási ideje, lendületbe jövetele, s köztudatba kerülése – a hazai, lehangoló viszonyok ismeretében – időt vesz igénybe. Bízvást remélhetjük, hogy a következő évek Passzázzsain mind erősebb pályázati anyagok, mind innovatívabb ötletek mérkőznek majd meg egymással. Hiszen a téma a levegőben van, a pályázat kijelölte úton már jó páran haladnak. Csak észre kell venni egymást, s élni a lehetőséggel, melyből, látnivalóan mind kevesebb kínálkozik, amúgy. A Kő-papír… és a Pasztell alkotópárosainak vállalkozó szelleme, nyitottsága, s közös munkájuk maga elismerést érdemel.

08. 08. 7. | Nyomtatás |