Hol a boldogság mostanában?

Kacsoh Pongrác: János vitéz - Nemzeti Színház

Kacsoh Pongrác János vitézének körülbelül annyi köze van az eredeti Petőfi-szöveghez, mint a János vitéznek a Téli világ című költeményhez, de mégsem egészen indokolatlan, hogy a János vitéz előadása kapcsán erre a versre asszociáltunk. Petőfi egyszerű és tömör refrénje szerint a cudar télben a boldogság barátságos meleg szobában lelhető fel, de hogy János vitéz hol találja meg a boldogságot, Alföldi Róbert elképzelése szerint korántsem ilyen egyszerű és egyértelmű.

Kelemen Orsolya

Alföldi Róbert rendezésében is természetesen az utolsó felvonás a tetőpont. Meglep és kizökkent, alaposan összezavarva a műhöz fűződő prekoncepcióinkat. A zárlat pedig kifejezetten szomorú, hiszen végső kicsengése az, hogy a boldogság képlékeny, illuzórikus és elérhetetlen, legalább annyira, mint pusztában a délibáb.

A harmadik felvonásban a két megfáradt utazó Tündérországot keresve egy metrómegállóba jut. Jancsi fáradtan fekszik a piros műanyag széken, mely az egyetlen színes pont a szürke falakkal, oszlopokkal és üvegajtóval határolt rideg és sötét térben. Mentéje helyett farmert visel, míg Bagó továbbra is tarisznyásan-feketén sétál föl s alá. Alföldinél tehát a történet leginkább irreális jelenete lett a leginkább reális és aktuális, vagyis - a csoda ellenére - a legkevésbé meseszerű. Sugallva ezzel azt, hogy Tündérország ott van, ahol legkevésbé sejtjük, másfelől pedig azt, hogy ez az egész Tündérország végképp illúzió, egyáltalán nem létezik. A tündérek ledéren, világító cipőkben tipegnek a színre, és Iluska maga is leginkább egy utcalányra emlékeztet. János vitéz számára ezen a ponton megkérdőjeleződik mindaz, amire feltette az életét. Persze ettől még magával vihetné Iluskát, kimenekíthetné a kuncsaftra kiéhezett nők koszorújából, de nem azt teszi. Elmenekül. És az utolsó képben azt látjuk, hogy János vitéz Bagóval kettesben egy dobozban üldögél, ahol a búzamező látszik, az első felvonás terének kicsinyített változata. Boldogtalan magányba süppednek az idillinek vélt puszta bezártságában.

Stohl András, Söptei Andrea - Fotó: Sulyok László

A két szereposztás között a koncepciót tekintve nincs jelentős különbség, bár kétségkívül vannak hangsúly-eltolódások. Tompos Kátya bámulatos Iluska, törékeny és finom, kiválóan formálja a magasabb regiszterben szóló dallamíveket is. Söptei Andrea keményebb, szikárabb, bár néhol hiányzik belőle a kellem és a báj. Az utolsó felvonásban kétségbeesésében oly rámenőssé és ragaszkodóvá válik, hogy nem lehet nagyon csodálni, ha Jancsi elmenekül előle. Mátyássy Bence vitális és energikus, fiatalosan lázadó hévvel, mely nyilván nem lehet meg Stohl Andrásban, aki hasonlóan erőteljes, csak érettebb, távolságtartóbb, és tőle időnként hajszálnyi önirónia sem idegen. Csoma Judit szárazabb, férfiasabb mostoha, Udvaros Dorottya alakításában azonban nem férhet kétség ahhoz, hogy az elvetemült gonoszság indoka, hogy ő is szeretné magának megkaparintani Kukorica Jancsit. Radnay Csilla a francia királylány szerepében remekül kezd, nyughatatlan és felvilágosult királylány, dalaiban azonban kissé elbátortalanodik. Az első szereposztásba beugró Bucsi Annamária igazi operett-primadonnaként játszott, János vitéznek muszáj volt róla tudomást vennie, valószínűleg a huszárok egyike-másika nem kosarazta volna ki ily könnyedén. Mindkét szereposztásban Hevér Gábor játszotta Bagót - talány a figurában, hogyan tud ekkora áldozatot hozni más boldogságáért - a szükséges humorral és búval.

Az előadás élvezhető, szórakoztató, üdítően kellemes és nagy siker. A János vitéz valószínűleg nem is lehet más. A mű hatástörténete és emlékeink mitizálják a történetet, mégpedig hasonlóan, mint az előadásban: folyamatosan visszarántanak és belesüppesztenek egy nemlétező, ideálisnak hitt világba.

Kacsóh Pongrác-Bakonyi Károly-Heltai Jenő: János vitéz

Nemzeti Színház

Dramaturg: Vörös Róbert, Keszthelyi Kinga

Díszlettervező: Daróczi Sándor

Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes

Koreográfus: Gergye Krisztián

Hang: Bogár István

Zenei munkatárs: Komlósi Zsuzsa

Karmester: Silló István, Reményi József

Rendező: Alföldi Róbert

Szereplők: Stohl András/Mátyássy Benc, Söptei Andrea/Tompos Kátya, Udvaros Dorottya, Csoma Judit, Marton Róbert/ Szabó Kimmel Tamás, Bodrogi Gyula/ Spindler Béla, Radnay Csilla, Szarvas József/Hevér Gábor, Újvári Zoltán, Balogh Orsolya, Bernáth Bernadett, Dénes Zsolt, Eller Gusztáv, Farkas Zsuzsa, Fosztó András, Gáspár Kata, Halápi Zsanett, Hollai Anna, Horváth Nóra, Kecskeméti Attila, Mészáros Zizi, Mezei Lajo s, Nagy András, Révész Bálint, Siklós Edina, Szabó Zoltán, Szilas Miklós

Közreműködik az MR Szimfonikusok és az MR Énekkar.

Részletek egy hosszabb cikkből, amely teljes terjedelemben jelengleg csak nyomtatott formában olvasható.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 395 Ft

Az adott évfolyam számai: 345 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft

Az előadásról olvashatók másfajta megközelítések is az interneten:

Bóka Gábor: Nemzeti is, színház is

Deák Attila: János vitéz II. a Nemzetiben

Fülöp Károly: Jancsi a metrón

Koltai Tamás: Nem hímez, nem hámoz

Kónya Orsolya: Tiszta tó a metróban

László Ferenc: A végén csattan