Tombol az igénytelenség
Beszélgetés Kaszás Gergővel
Vegyük komolyan az embereket a színpadon!
– Fontos szerepeket kaptál idén Egerben. A selyemcipőben te vagy a férfi főszereplő, A Mester és Margaritában pedig a kettős főszerepet, a Mester és Ha-Nocri figuráját játszod.
– Őrületesen nagy ajándéknak tartom, hogy azokról a dolgokról „beszélgethetek” a nézőkkel, amelyek benne vannak A Mester és Margaritában, még akkor is, ha maga az előadás szerintem nem tökéletes. Ugyanilyen izgalmas dolognak tartom, hogy Paul Claudel rétestészta hosszúságú darabjával, A selyemcipővel is foglalkozhattam ebben az évadban, ez is tele van feszítően izgalmas gondolatokkal. És nagy boldogság benne Mészáros Sárival játszani.
– A selyemcipő nagyjából kettőtökről szól. Könnyű vagy nehéz volt azonosságot találni ezzel a szereppel?
– Nagyon bírom, ahogy Zsótér gondolkodik. Sanyi szerintem becsapós, mert sokan a színészek közül is azt gondolják, hogy ő diktál, ő mondja meg, hogy milyen legyen a hangsúly. De ez nem így van. Csak akkor mondja meg, amikor azt érzi, hogy nem jut el a színészhez a gondolat. Ugyanaz a célja, mint Zsámbékinak vagy Székelynek. Hogy a színész megpróbálja megérteni a szöveget, aztán értelmesen elmondani, és közben valamit érezni is. De ne akarjon mórikálni, virítgatni. Formailag persze sok mindenben más, Zsótér nem realista színházat csinál. Nagyon élvezetes vele dolgozni, pedig vitáztunk is sokat – leginkább hármasban, Ungár Julival. Julinak elég gyorsan kellett csinálnia A selyemcipő fordítását, és volt, amit nem tudott megoldani, ezeken tököltünk sokat… Nagyon örültem, hogy Vasziljev után 12 évvel egy rendezőtől megint azt hallom, hogy vegyük komolyan az embereket a színpadon, hogy ne kisstílű alakokat játsszunk, és mindenki, még egy néger szolgáló is legyen nagyformátumú figura. Szóval élveztem ezt a munkát.
