Senkiföldjén
Bozsik Yvette-tel beszélget Sándor L. István
A Bozsik Yvette Társulatot is nagyon érzékenyen érintette a Színházi törvény által létrehozott VI-os kategóriába tartozó független együttesek működési támogatásának zárolása. De ez a döntés a magyar táncművészet egészét negatívan érintette, mert a legtöbb tánctársulat csak a függetlenek közé tudott regisztrálni. Bozsik Yvette-tel együttesének jelenlegi helyzetről, kilátásairól, a befogadó színházakhoz való viszonyáról, a támogatási rendszer problémáiról, a magyar táncművészet helyzetéről beszélgettünk. Ugyanakkor az interjúban szó esik a Trafóban bemutatott előadásáról, az Újravágváról is.
Összeomlás
– ’97-ben teremtődött meg annak a lehetősége, hogy független táncegyüttesek működési támogatást kapjanak. Akkor alakult meg hivatalosan a Bozsik Yvette Társulat is. Hogy látod, az elmúlt 13 évet? Változtak valamit a független társulatok működési lehetőségei?
– A pályája elején az ember még örül minden lehetőségnek, de vannak olyan társulatok, amelyek mára kinőtték ezt a rendszert. Az én társulatom is közéjük tartozik. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy minden évben újra és újra pályázni kell, így mindenki a teljes bizonytalanságban dolgozik. Franciaországban például a nagyobb társulatok már 3 évre kapnak támogatást. Ezt évek óta itthon is szerettük volna elérni, de nem lett belőle semmi. Ráadásul Magyarországon gyakorlatilag utófinanszírozásként működik a támogatás: jó, ha az év közepén megkapjuk azt az összeget, amivel még az adott évben el is kell számolnunk. Nagyon megterheli a társulatokat, hogy legalább egy félévi működést meg kell előlegezniük.
Szóval azt kell mondanom, hogy semerre sem fejlődött a támogatási rendszer, ami most egyszerűen összeomlott. Olyan ez, mint amikor az ember nem gondozza a környezetét, és egyszer csak ott találja magát egy romhalmaz közepén. Nem volt jól kitalálva ez a rendszer, amely – sokszor úgy érzem – inkább csak a lyukak tömködését szolgálta és nem a normális társulati működést. Az biztos, hogy az én társulatomat nem így kéne támogatni, hanem kiszámítható módon. De még mindig olyan ruhában kell járnunk, amelyet már rég kinőttünk. Tudom, hogy szűk már rám, de mivel nincs más, próbálom mégis magamra húzni, és emiatt idétlenül érzem magam benne. Miközben ez a támogatási forma rengeteg kezdő együttes számára adhatná meg a kezdeti lendültet.
– Tehát 13 év alatt valamilyen módon intézményesülnie kellett volna a Bozsik Yvette Társulatnak.
– Igen.
– Valamilyen módon be kellett volna kerülnötök a struktúrába?
– Ehelyett az előző kormány egyik utolsó intézkedéseként még a Bethlen támogatását is elvették. Tehát az a hely is veszélybe került, ahol 13 évet dolgoztunk...
