„Szabadon….?
Miért nem pályáztam a függetlenek működési támogatására?
Ebben az évben nem pályáztam a korábban működési támogatásnak nevezett összegre. Sőt ebben az évben nem is regisztráltattam újra az együttesemet. A pályázat feltétele a regisztráció, de elhatároztam, hogy ennek a játéknak – nem tudom másként nevezni – most véget vetek.
Ugyanis ez a pályázati helyzet tulajdonképpen arról szól, hogy az ember mindenféle ügyetlen és saját magára nézve megalázó játékokat folytat azért, hogy valakik, akik nem tudnak róla semmit, valamiféle jó szándékot tanúsítsanak iránta. Nem akarom tovább azt játszani, hogy bármiféle gesztust tegyek azok felé, akik egyébként nem nézik meg az előadásaimat, és legfeljebb másod- vagy harmadkézből való információval rendelkeznek a munkámról, és nagy nehezen elérjem náluk, hogy igazán csak alamizsnának nevezhető összegeket ítéljenek meg számunkra.
Nem tudom, hogy mennyi időre szabadultam meg ettől a kategóriától, de most szabadságot ad ennek a függésnek a megszűnése. Azt vettem észre, hogy azoknak a tükrét viselem, és azoknak a véleményét hordozom magamon, akik közben egyébként szakmailag nem érnek fel ahhoz a munkához, amit én elvégzek. Elviselhetetlen azzal szembesülni, hogy nincs tér, lehetőség a munkám elvégzésére, s ha mégis, az elkészült előadást pénz hiányában nem tudom játszatni tovább, de talán még szorongatóbb mindezt úgy megélni, hogy „csak ennyi vagy, ennyit érdemelsz”. Most ettől a helyzettől szabadultam meg!
