Belakhatatlan életek
Ibsen: Hedda Gabler - Kolozsvári Állami Magyar Színház
Belakhatatlan otthon
Az előadás terébe csak úgy léphetünk be, ha cipőnkre műanyag védőtasakot húzunk – mintha csak műtőbe vagy múzeumba mennénk. Az elővigyázatosság indokolt, a tér sérülékeny, a célirányos nézői trappolás összetiporhatná a dekoratív őszi falevélszőnyeget, nyomot hagyhatna a tükörfényes zöld padlón, amíg mindenki megtalálja a helyét Tesmanék új otthonában. Az oldalról is hatalmas zöld függönyök által határolt helyiség két egymásra merőleges oldaláról figyelhetjük testközelből, hogy mi is történik a hosszú nászútjuk után hazatérő Jörgennel és feleségével, Hedda Gablerrel.
A térnek két bejárata van. Az egyiket boltívvel összefogott oszlopok díszítik, a másik fölött timpanon – mintha csak valami sírboltba vezetnének. Ezt az érzetet erősíti az is (miközben a gyász helyett a nászra is utalhat), hogy a bútorokkal amúgy is telizsúfolt helyiségben mindent ellepnek a színes virágcsokrok (amiket később majd Tesman – Bognár Zsolt – dobál szanaszét, amikor bizonytalanná válik, hogy megkapja-e a professzori állást, amelyre jövendő egzisztenciájukat építette). Az ülőbútorokat eleinte hatalmas piros leplek takarják: a falak, a padló zöldje és a huzatok vöröse vibráló feszültséggel tölti meg a teret, mielőtt még bármi történne benne. A tárgyak eklektikus sokfélesége (ikeás vázák és rafináltan szép porcelán csészék, stílbútorok és a modern skandináv dizájnt képviselő kanapé) is arról árulkodik, hogy az itt lakni szándékozók viszonya a hagyományhoz és elképzelése a jövőről nem egészen harmonikus.
A bútorok átrendezésével az előadás során újabb és újabb variációi alakulnak ki a térnek. Ezek különböző helyszínekként is felfoghatók, bár abban végig bizonytalanságban maradunk, hogy éppen hol zajlanak az események a házaspár számára túlságosan is nagy házban. Az otthon mint hiány többször is hangsúlyosan szóba kerül az előadásban. Tesman nagynénje, Julle néni (Varga Csilla) többek között azért jön rögtön az első reggel látogatóba, mert kíváncsi a pár új otthonára. Erre Hedda (Kézdi Imola) hisztérikusan felkacag, hogy neki nincs otthona. De az asszony régi iskolatársa, Elvstedné (Györgyjakab Enikő) is arról beszél, hogy neki soha nem volt otthona. Brack bíró (Hatházi András), aki nem titkoltan házibarátnak jelentkezik be a házaspárhoz, azt tervezi, hogy ez a villa lesz majd az otthona (s végül valóban el is jut valami ilyesmi állapotig). De elnézve ezt a feszültséggel teli, egyszerre zsúfolt és rideg teret, igazából belakhatatlannak tűnik ez a hely, ahova haza érkeznek Tesmanék, és ahova látogatóba jönnek hozzájuk a többiek.
