A pusztulással szemben
Szirtes Ági a Szép napokban
Nagyszerű alakítást nyújt Szirtes Ági a Szép napok Winnie szerepében. A színésznő sokféle regisztert bejáró hangja, gazdag gesztikulációja nemcsak a sorsnak való kiszolgáltatottságot érzékelteti, hanem azt is, ahogyan szembeszegül az ember a végzetével.
„Egy újabb mennyei nap" – derül fel Szirtes Ági hangja, miután egy hosszú sípolás ébreszti a buckára dőlve alvó Winnie-t. De ez az elnyújtott, sípoló hang talán nem is a valóságra ébreszt, inkább arra teremt alkalmat, hogy a valóság mögé lássunk. Hogy magát az időt érzékeljük Winnie szavaiban, amiben egyetlen nagyívű monológba sűrűsödnek össze évek, évtizedek. De a feltartóztathatatlan beszédfolyamban az asszony mintha mindig ugyanazt a napot élné, így próbálva megállítani az időt, elodázni a romlást.
„Kezdd a napod, Winnie" – biztatja magát felharsanó derűvel és elszántsággal a Szirtes Ági játszotta főszereplő. Úgy tűnik, hogy a napi rutin megőrzésével talán megtartható maga az élet is. Erre szolgál az összekulcsolt kézzel elmondott, kissé szomorkás ima, a tubusból egyre nehezebben kinyomott fogkrém és a mindennapi fogmosás.
„Nincs mit tenni" – jelenti ki könnyedén, mégis kicsit fájdalmasan Winnie. Hisz maga is tudja, hogy nemcsak a fogkrém fogy egyre, hanem az idő is. Hogy nemcsak a fogkefe öreg, hanem minden tárgy, ami a táskájában turkálva a keze ügyébe akad. „Nincs mit tenni" – szögezi le többször is nyomatékosan magának. Ez afféle keserű alapvetésként hangzik. Olyasminek, amit tudomásul kell venni, de nem szabad kétségbe esni tőle. Ezért csillan újból és újból derű a hangjában. És ezért csak pillanatokra komorul el, amikor fogmosás után gyors szemlét tart a szájában. „Nem jobb, nem rosszabb", mint máskor – mondja végül kicsit komoran, mégis megkönnyebbülten. Mert végül is nem fáj a foga. Vagy szinte alig. Nem kell még bevallani a romlást (miközben persze érezni az emiatt való szorongást is).
Később, miután sok minden más is szóba került, újból boldogan veszi számba Winnie, hogy tulajdonképpen minden rendben, nem fáj semmije. Vagy szinte alig. Csak „időnként enyhe fejfájás", ami hol rájön, hol elmúlik. Szirtes Ági a legegyszerűbb eszközökkel jelzi, hogy amit Winnie kimond, annak az ellenkezője is igaz. Hogy az elégedettségben mindig ott a szorongás is, hogy a boldogság állítása mélyén fájdalom kísért. Érezni, hogy az asszony folyton balanszíroz a pillanatok között. Mert a remény halvány jelzéseit többszörös nyomatékkal méri, a romlás jeleit pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni. Ezzel arathat apró győzelmeket az idő, a feltartóztathatatlan romlás felett. Legalábbis addig, amíg van ereje belekapaszkodni egy-egy véletlen jelbe, ami épp nem a pusztulás felé húz.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2017/3 számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft
