Egy tiszta ember bukása

Egy mai szöveg

Bár az Ibsen-darab Rosmersholm nappalijában játszódik és nem a közeli kisváros valamelyik szalonjában, mégis úgy érezzük, hogy az a néhány színpadra helyezett bútor: fotel, szék, asztal, kanapé akár a Rózsavölgyi Szalon berendezéséhez is tartozhatna, hisz sem stílusában, de leginkább hatásában, hangulatában nemigen válik el tőle. Így a színpadkép azt a benyomást kelti, hogy a 19. század végi történet akár a mai nézők között is játszódhatna. Ezt erősíti, hogy a Rosmersholmba érkező vendégek a nézőtéri bejáraton át lépnek be a térbe, a közönség asztalai között haladnak el, néha meg is állnak itt, sőt később egy-egy szereplő a színpadról is a nézők asztalai közé lép. Ráadásul a ruhák egyáltalán nem archaizálnak, minden szereplő mai öltözetet visel, mintha egy kortárs történetet látnánk.

Abból, ahogy a szereplők beszélnek, szintén nem gondolhatjuk azt, hogy egy 132 éves drámát követünk. Kúnos László mai köznyelven alapuló, gördülékenyen mondható és pontosan követhető fordítást készített a darabból. Más Ibsen-fordítások homályaiba is bevilágít, már amennyire lehet, hiszen azt nem igazíthatja ki, hogy Ibsen sokszor rejtélyesen fogalmaz, leginkább amiatt, hogy a szereplők polgári illendőségből sok mindent nem mondanak ki, amit egy mai ember – még az is, aki a Rózsavölgyi Szalonban jár – egyszerűen a másik ember fejéhez vágna, vagy csak azért is kimondana. De Kúnos fordítása – miközben nem változtatja meg a szereplők mentalitását – minden titkukat, utalásukat, sejtetésüket érthetővé teszi.

Az előadás alkotói (Fesztbaum Béla rendező és Deres Péter dramaturg) tovább dolgoztak a szövegen, elvégezték azt a munkát, amit egy fordító nem tehet meg, hisz neki tiszteletben kell tartania az eredeti szöveget, de az alkotók megengedhetik magunknak, hogy a klasszikus drámában kifejeződő színházi szemléletet a mai színházi gyakorlathoz igazítsák. A Rószavölgyi Szalon előadásának szövegkönyve jelentős húzásokat tartalmaz, miközben lényegileg nem sérül a darab (nem maradnak ki szereplők, motívumok), de a jelenetek jóval feszesebbé válnak. Elmaradnak a visszakérdezések, az ismétlések, a körülírások, a megszólalásokból csak a tényleges közlések hangoznak el, így lényegre törőbben fogalmaznak a szereplők. Ezáltal a 19. század ráérős drámaépítkezés helyébe egy pörgősebb dramaturgia lép, miközben megmarad a szöveg alapvető komolysága (némileg komorsága is). Fesztbaumék húzásai lényegében sűrítést jelentenek, amelyek megerősítik azt a feszültséget, amely egyébként is meghatározó Ibsen jeleneteiben.

A lényegre törő, világos szöveg nyomán egy polgári hangulatot teremtő intim színházi térben, egy pici színpadon bontakoznak ki az események. Mindez egyértelműen a színészi játékra irányítja a figyelmet, ami azt eredményezi, hogy a darabból egyértelműen az emberi történet válik hangsúlyossá. Fesztbaum Béla rendezése is alapvetően erre koncentrál, legteljesebben a szereplők közötti viszonyokat, ezek változását, illetve a hozzá kapcsolódó belső folyamatokat bontja ki, és keveset pepecsel a darab szimbolikus rétegivel (bár motívumokként ezek is megmaradnak az előadásban, de ezek felbukkanására is elsősorban lélektani magyarázatok adhatók.)

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/5. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft