„Mind csak nomádok vagyunk..."

Folytatni a Nórát

A Nóra folytatásának gondolata már akkor felmerült, amikor Ibsen drámájának bemutatója hatalmas vitákat váltott ki a korabeli közvéleményben, így Ibsen maga volt kénytelen egy „alternatív" befejezést készíteni a darabhoz (amelyben Nóra a leszámolás után végül mégsem hagyja ott a férjét és gyerekeit), mert nem szerette volna, hogy ezt más írja meg helyette. De kéretlenül is akadtak szerzők, akik variációkat készítettek a darabra. „Angliában, ahol a szüfrazsett-tüntetések erős konzervatív ellenhatást váltottak ki, egy tökfilkó megírta a dráma elrettentő folytatását. Nóra fia, akit az anyai felügyelet hiánya a romlás útjára taszított, szintén váltót hamisít, és ez szintén a lecsúszott Krogstad kezébe kerül. Viszont látjuk Helmer Torvaldot is: a tisztes polgár iszákosságra adta magát, mióta a felesége otthagyta, a lánya viszont öngyilkos lesz."1

A Nóra folytatásának tekinthető Székely Júlia 1938-ban bemutatott darabja, a Nóra lányai. „Nora Helmer Székely Júlia színpadán sikeres építészmérnök, Rank Hilda nagy jövő előtt álló orvosnő, mindketten tehetséges és ambiciózus teremtések. Nóra átvette nagyanyja örökségét, és büszke arra, hogy neki már sikerült. Támasz nélkül is megáll a maga lábán, eszében sincs visszamenni a babaotthonba. De a boldogságához valami mégis hiányzik: a valóságos, versenyképes egyenjogúság. A testek és az érzelmek vásárán egyikük sem nyer. Különösen Hilda szenved, amikor rádöbben, hogy megbukott mint nő, és akár a diplomáját is odaadná cserébe a babaotthon kínálta biztonságért. Lehet, hogy a gyenge és tanulatlan harmadiknak, Krisztinának van igaza, aki úgy szeretne dolgozó nő lenni, hogy ne kelljen dolgoznia?"2

Az osztrák Elfriede Jelinek 1979-ben írta meg a Mi történt, miután Nóra elhagyta férjét, avagy a társaságok támaszai című darabját, amelyet magyarul is játszottak, 2012-ben mutatta be az Örkény Színház Zsótér Sándor rendezésében. A történetet így foglalja össze egy kritika: „Nóra elhagyta férjét, munkát keres, és önerőből akar érvényesülni, de egy gazdag és befolyásos üzletember szeretője lesz, aki úgy használja fel a nőt, és teszi prostituálttá, ahogy üzleti érdekei épp megkívánják." Azt is hozzáteszi az írás, hogy Jelinek műve korántsem Ibsen darabjának „továbbírása, még csak nem is puszta továbbgondolása, sokkal inkább annak radikális és tudatos lebontása."3

Utójáték a Nórához

Lucas Hnath viszont a Nóra szereplőit hozza vissza. Dramaturgiájában sem szakadt el az eredeti darabtól: egyetlen zárt térben (Helmerék régi otthonában) játszódnak néhány óra alatt az események. Nóra azért tér vissza ide 15 év után (azaz a darab fikciója szerint 1894-ben), mert rendkívül kínos helyzetbe került, amikor kiderült, hogy papíron még mindig házas (a férje nem intézte el a válást; a darab szerint a férj egyszerű kérvénnyel el tudja intézni a válást a jegyzőznél, viszont a feleségnek – ha ő kezdeményezi a válást – hosszú bírósági procedúrán kell bizonyítania, hogy jogosan kéri a házasság felbontását, mert a férj rosszul bánt vele).

A darab erre az egyszerű alapötletre épül. Nóra (Kováts Adél) azért keresi újra a férjét, hogy rávegye, 15 évvel a távozása után intézze el végre a válást. Előbb a dadájával, Anne Marie-val (Bodnár Erika) találkozik, aki házvezetőnőként még mindig a régi házban él. Őt kéri Nóra, hogy készítse elő a találkozót Torvalddal (Csankó Zoltán), de az váratlanul felbukkan, szokása ellenére délelőtt is hazatér. Később Anne Marie azt tanácsolja Nórának, hogy a már felnőtt lányával, Emmyvel (László Lili) is beszéljen (hátha ő rá tudja venni az apját a válás elintézésére). Végül ismét összefut Nóra és Torvald, aki most már kifejezetten azért jön haza, hogy beszéljen a feleségével. Ez a négy találkozás tagolja a darabot, amely így négy kétszemélyes jelenetből (pontosabban ötből) épül fel. (Nóra és Anne Marie kétszer is hosszabban beszélget egymással.)

A darab világosan exponálja az alapproblémáját, a válás kérdését, de ebből nem alakul ki semmiféle cselekmény, inkább csak hosszabb beszélgetésekre nyílik lehetőség. A szereplők dialógusainak többsége nem is a felvetett probléma körül forog (hogy Nórának sikerül-e rávennie férjét a válásra, illetve hogy ehhez talál-e „szövetségeseket"), inkább reflexiókat tartalmaz az eredeti darabhoz. Sokat beszélgetnek a szereplők arról, hogy 15 év után hogyan ítélik meg a történteket, de még több szó esik a nők helyzetéről, férfi és nő együttéléséről, a házasság megítéléséről. Így Hnath darabja nem is annyira folytatásnak, mint inkább utószónak tűnik a Nórához. (Kicsit olyan a Nóra 2, mint Shaw Szent Johannájának utójátéka, amely hasonlóképp arra szolgál, hogy hosszabb idő – ott több száz év múlva – megítéljük a címszereplő tetteit. A nagy különbség csupán csak annyi, hogy a kortárs amerikai szerző munkája nélkülözi a Shaw-darab utójátékát alapvetően meghatározó iróniát.)

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/5. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft