Az első (vagy utolsó) Csehov-dráma

Csehov: Apátlanul / Platonov

18 éves korában már kész volt Csehov első darabja, hisz egy 1878. októberi levél utal már rá. Ezt a drámaíró bátyja, Alexandr írta, és szabadkozva ugyan, de az igencsak lesújtó véleményét közli benne a neki elküldött műről. Itt Apátlanul címmel említi darabot (igaz, kisbetűvel írva). Színpadra legtöbbször – a főszereplő neve alapján – Platonov címmel került, de játszották Cím nélküli darabként is.

Sándor L. István

 

Csehov már gimnazista korábban írt néhány színpadi művet. Ezekben – nyilván szülővárosa, Taganrog színházában szerzett élményei hatására – a kor divatos műfajait próbálgatta, a vaudeville-t, a szomorújátékot, a bohózatot. Ezeket az iskola önképzőkörében elő is adták, sőt (komikus szerepekben) maga Csehov is játszott bennük. A szövegek nem maradtak fenn, de nyilván kisebb igényű és terjedelmű művek voltak, mint az Apátlanul. Mihail Csehov, a drámaíró öccse azt írja visszaemlékezéseiben, hogy „hetedik osztályos korában Anton Pavlovics írt egy nagy lélegzetű drámát „Bezatcovscsina" ['Apátlanság'] címen, és egy bohózatot, a „Nem véletlen kukorékolt a tyúk"-ot ... de ezeket megsemmisítette." (Idézi Radnai.)

A Bezatcovscsina kéziratát maga Mihail Csehov másolta le, majd a tisztázatot a drámaíró elküldte Marija Nyikolejevna Jermolovának, a moszkvai Kis Színház vezető színésznőjének. Vélhetően kedvezőtlen volt a válasz (a színésznő nem választotta jutalomjátékul a darabot), így a visszakapott kéziratot Csehov a saját kezével tépte szét (erről számolt be Mihail Csehov). Így a szerző életében nemhogy soha nem került színpadra a mű, de a létezéséről sem tudott senki.
Csehov halála után azonban tíz évvel, 1914-ben kiderült, hogy a hagyaték rendezgetése közben a húga megtalálta Jaltán a darab eredeti piszkozatát. (Később Mihail Csehov megerősítette, hogy ezt a sokszorosan javított kéziratot tisztázta, másolta le az 1880-as évek elején.) A darab szövegét tartalmazó tizenegy házilagos készítésű, cérnával összefűzött füzet ekkor egy bank széfjébe került, ahonnan – a bank felszámolásakor – csak 1920-ban került újra elő.

A darab először 1923-ban jelent meg A. P. Csehov kiadatlan színműve címmel. 1929-ben a gyűjteményes Csehov-kiadásban Bezatcovscsina címmel adták közre, az 1949-es kiadásban Cím nélküli darabként szerepel. (RADNAI) A piszkozat első füzetéből hiányzik az első oldal, amelyen valószínűleg a cím szerepelhetett, ezért azóta is sokan Cím nélküli darabként emlegetik, játsszák az első Csehov-drámát. Többnyire azonban a főszereplő neve után – az Ivanov mintájára – Platonov címmel tűzik műsorra a színházak. Jean Vilar Az az őrült Platonov címet adta 1956-os rendezésének, „ami után valóságos Platonov-hullám söpört végig a világ színpadain". Magyarul először Platonov szerelmei címmel került színpadra , nyomtatásban Platonov címen jelent meg Elbert János fordításában , és többnyire ezen a címen mutatták be a magyar színházak. Apátlanul címmel Magyarországon először 1997-ben játszották a darabot , majd 2007-ben az Örkény Színház is ezen a címen tűzte műsorra, de ekkor már Radnai Annamária új fordításában.

 

Hétköznapokból szőtt dráma

 

Az elsőként írt, de utolsóként (jóval a szerző halála után) színre került Csehov-darab előlegezése (illetve összegzése) a drámai életműnek, hisz a későbbi nagy művek legfontosabb témái, motívumai mind megtalálhatók benne. Építkezésében, szerkezetében, emberábrázolásban, drámai jellemzőiben is azokat előlegezi . Miközben Csehov számtalan erénye megtalálható a szövegben, a drámaíró itt még nem találja a sűrítésnek azokat az eszközeit, amelyek az átfogó (néhol „enciklopédikus") szándékokhoz ökonomikus kifejezésmódokat képes társítani. (Ebből is adódik játszhatatlan terjedelme: önmagában olyan hosszú, mint a Sirály, a Ványa bácsi és a Három nővér együttvéve.)

Az Apátlanul / Platonov éppúgy kortárs témát ábrázol, mint Csehov összes darabja. Benne a szerző kortársai jelennek meg, viszonylag széles társadalmi áttekintést adva (jóval szélesebbet, mint a későbbi drámákban). Ez a teljes társadalmi panoráma jelenik meg az első felvonásban, mert Csehov már ebben az első darabjában is későbbi alkotómódszerét alkalmazza (akárcsak A Manóban, a Sirályban, a Három nővérben vagy a Cseresznyéskertben), hogy a darab indításában minden olyan szereplő megjelenik, aki a későbbiekben fontos lesz. (Az Apátlanul / Platonov indításában jóval többen, mint akikre később figyelni fogunk.)

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft

 

19. 10. 8. | Nyomtatás |