Egy továbbírt történet
Fejes Endre-Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0
Fejes Endre–Tasnádi István: Rozsdatemető 2.0 – Katona József Színház (2019. március 9.)
Az addig csak novellistaként ismert Fejes Endre (1923–2015) a Rozsdatemető című regényével vált a szocialista korszak kultikus írójává. „Az 1962-es Téli Könyvvásárra megjelent regény hatása tényleg páratlan volt" – írta Takács Ferenc. „Első kiadása pillanatok alatt elfogyott, mint ahogy az akkoriban szokatlan gyorsasággal megjelentetett második (1963) és harmadik (1964) is. A birtokomban levő 1963-as kiadást az impresszum szerint huszonötezer példányban jelentette meg a Magvető (abban az időben a megjelenési adatok között feltüntették a példányszámot is.) Önmagában persze nem sokat jelent ez az egyébként tekintélyes számadat, mivel a könyvet kézről kézre adták, egy-egy példányra legkevesebb fél tucat olvasó jutott, azaz óvatos becslések szerint is több százezren olvasták el – vagy vették legalábbis kézbe – a Rozsdatemetőt. Médiaszenzáció volt egy olyan korszakban, amikor a »média« szó nem létezett, a »szenzáció« szót pedig gyanús negatív felhangjai okán gondosan kerülték. De a regény még ennél is többet jelentett: a közéleti nyilvánosságot nélkülöző korban a Nagyfuvaros utcai Hábetler család történetéről vitatkozni afféle áttételes jelbeszéd is volt, a közállapotokról, a rendszerről és annak hivatalos ideológiájáról való közvetett véleménynyilvánítás »jobb híján«-ürügye."
Fejes Endre
Az 1962-es kiadás fülszövege így foglalja össze a regény alapproblémáját: „Az egyik budapesti ipari nagyüzem ócskavas telepén, a »rozsdatemetőben«, ifjabb Hábetler János esztergályos megöl egy segédmunkást, aki történetesen a sógora volt. Hábetlert letartóztatják, a tragikus eseménynek nincs szemtanúja, a tettes pedig nem vall. Az író felteszi a kérdést: gyilkos-e ifjabb Hábetler? Nem, nem tartják gyilkosnak, munkatársai, ismerősei, de miért követte el a bűncselekményt? Az író vállalkozik a nyomozásra, felkutatja a Hábetler-család történetét – amely az első világháború idején kezdődik, s ezzel megadja a választ a végső »miért«-re."
A Rozsdatemető már 1963-ban színpadra került, Kazimir Károly állította színpadra a Thália Színházban (ifjabb Hábetler Jánost Madaras József, az apját Szabó Gyula, Pék Máriát Horváth Teri játszotta). Majd a következő években a darab színre került Miskolcon (1964), Szegeden (1965), Komáromban (1965), Pécsett (1965), Szolnokon (1965), aztán hosszú időre lekerült a színpadról. 1980-ban a József Attila Színházban Berényi Gábor rendezésében újból játszották (Pék Mária: Szemes Mari, id. Hábetler: Horváth Sándor), majd hosszú idő után ismét a Tháliában játszották 1995-ben Csiszár Imre rendezésében (Pék Mária: Kubik Anna, id. Hábetler: Blaskó Péter, a fia: Gáspár Sándor).
A Rozsdatemető a Thália Színházban (Horváth Teri, Vajda Mária, Madaras József, Szabó Gyula)
Szép lassan Fejes Endre is kikopott az irodalmi köztudatból: „közben a Rozsdatemető kikerült a tananyagból is, érettségi tételként sem szerepel többé. Ma ötvenes-hatvanas éveikben járnak azok, akiknek a regény aznapi, kortárs élmény volt, ifjabb irodalmárok nemigen veszik kézbe a szerző könyveit, a fiatal pályakezdő írógeneráció tagjai, ha őszinték, bevallják, hogy nem ismerik Fejest, s nemigen látják okát, miért kellene elolvasniuk a Rozsdatemetőt" – írta Takács Ferenc.
Most Máté Gábornak, a Katona József Színház igazgatójának, rendezőjének jutott eszébe újból elővenni a Rozsdatemetőt. Máté „Gábor keresett meg azzal, hogy van egy regény, ami őt régóta foglalkoztatja, és keresi rajta a fogást. Neki ez egy fontos szöveg a kamaszkorából, emlékszik, hogy mekkora siker volt ez akkoriban. ... Azt is mondta, hogy mennyire jó szerepek vannak benne, például Szirtes Áginak Pék Mária, de úgy érzi, hogy így nem lehet mit kezdeni vele, kellene egy nagy ötlet, amitől az anyag idekerül a mába, hogy ne egy poros féltörténelmi merengés legyen, hanem egy jelenidejű és érvényes valami" – nyilatkozta Tasnádi István, így együtt keresték az anyagon a fogást. – Engem „végig az foglalkoztatott, hogy a Hábetlerek, akik átélték ezt az ötven évet, hol vannak ma a társadalomban? Hiszen a státuszuk is állandóan változott. Most merre van ez a réteg? Mi van azokkal a barakkházakkal, bérházakkal? Le lettek dózerolva, aztán lakópark lett a helyükön? Luxus, wellness, Corvin negyed? Mi van ezekkel az emberekkel? Ugyanúgy nyomorognak, a lét perifériáján vannak? Vagy pont magukra találtak, és nagyvállalkozók lettek, ma befolyásos emberek? Esetleg ők vezetik az országot? Bedobtam, hogy gondolkozzunk el ezen. Gábornak ez a koncepció nagyon megtetszett, és innentől kezdve más irányt vettek a beszélgetések. A következő lépés már az volt, hogy fölraktam egy lehetséges történetet, hogy mi történik a Hábetler családdal a következő 50 évben."
Középen Tasnádi István a Rozsdatemető 2.0 olvasópróbáján
Így alakult ki végül a Katona József Színház előadásának szerkezete, amelynek első része Fejes Endre regényének adaptációját, a második része pedig a továbbírását jelenti. Az első rész „erős adaptációja a regénynek. Maga Fejes is írt a saját regényéből színpadi változatot, amit be is mutattak annak idején, de az is 120 oldalas, iszonyú hosszú lett. Abból kellett egy érvényes, egy-másfél órás felvonást csinálni. Szerepeket hagytam ki, némileg a történetet is megváltoztattam. De a sűrítés ellenére a cselekményre abszolút rá lehet ismerni" – mondta Tasnádi István.
„Alapvetően a túlélés a család stratégiája" – mondta a szereplőkről Tasnádi. „De az új generációk mindig szeretnének kitörni a szüleik világából, szemléletéből. Ez Fejesnél nem sikerült. Én behozok még három generációt, és nem árulok el nagy titkot: nekik sem sikerül. A jó szándék mindig megvan, de van egy olyan világ körülöttük, amelytől ez nagyon nehéz. A darab szerintem pont rámutat a kérdésben idézett múlthoz való sajátos viszonyunkra. A szereplők nem látnak rá ugyan a saját életük határaira, de a nézők talán ráismerhetnek a saját életükre, működésükre."
Szirtes Ági és Bezerédi Zoltán a Rozsdatemető 2.0 olvasópróbáján
Eközben a család szerepe, szerkezete is átalakult. Míg a regényben Pék Mária a család összetartó ereje, ma senki nem tölti be ezt a szerepet. „Azt tapasztalom, hogy amíg gyerekkoromban tényleg voltak olyanok (nagypapa, nagymama), akik köré odagyűltünk, ma ez a fajta szerep eltűnt a családokból. Az egész világ sokkal töredezettebb. Ma is van egy illúzió, hogy együtt van a család, mert bármikor küldhetek egy sms-t vagy csetelhetünk, de hogy körülüljünk tizenöten egy nagy asztalt, olyan nemigen van már. Ez a morzsalékosabb családmodell is működhet, de teljesen más" – mondta Tasnádi István (aki most ismét egyre többet dolgozik színházak számára. Nemrég jelent meg például a Kartonpapa című darabja a Családtörténetek című kötetben.)
A Katona József Színház előadásának főszerepeit Bezerédi Zoltán, Vizi Dávid, Szirtes Ági, Péter Kata m. v., Rujder Vivien, Kovács Lehel, Mészáros Béla, Elek Ferenc, Kiss Eszter, Szacsvay László, Mészáros Blanka, Tasnádi Bence, Bodnár Erika, Ujlaki Dénes játssza.
