A hét legfontosabb eseményei

Euripidész-Fodor Tamás: Elektra – Budaörsi Latinovits Színház (2019. március 30.)

Az Atreidák története az egyik legtöbbet feldogozott mitológiai téma a görög drámairodalomban, ugyanakkor az antik témák közül is ez kerül legtöbbször színpadra a magyar színházakban. (Legutóbb két hete ajánlottuk a Szabadkai Népszínház Oreszteia-bemutatóját.)

Mindhárom tragédiaköltőtől, akiktől egész darabok is fennmaradtak, őrződtek meg olyan szövegek, amelyek Atreusz leszármazottainak sorsáról beszélnek. A tragédiák legtöbbet Agamemnón hazatéréséről és ennek következményeiről szólnak. Aiszkhülosz trilógiát írt a témáról (ez az egyetlen fennmaradt tragikus trilógia, ezt rendezte meg legutóbb Szabadkán Szőcs Artur). Az Oreszteia első része, az Agamemnón a Trójából hazatérő király meggyilkolása körül forog. A második részben, az Áldozatvivőkben Agamemnón fia, Oresztész (a nővére, Elektra segítségével) bosszút áll a gyilkosokon, a saját anyján, Klütaimnésztrán, illetve annak szeretőjén, Aigiszthoszon. A harmadik részben, az Eumeniszekben az erünniszek, a bosszúszellemek által üldözött, szenvedő Oresztész végül felmentést kap az anyagyilkosság bűne alól.

Aiszkhülosz

Negyven évvel később, de közel egy időben íródott a másik két tragédiaköltő Elektra című darabja, amelyben a történet legdrámaibb részletét, az Agamemnón gyilkosai ellen készülődő bosszú fordulatait dolgozzák fel – teljesen eltérő szemlélettel. (Euripidész Elektráját i. e. 413-ban mutatták be, Szophoklész darabja egy-két évvel korábban keletkezhetett. Euripidész a gyilkosság utáni időszakot is megírta az i. e. 408-ban bemutatott Oresztész című darabjában.)

Szophoklész az Elektrában úgy látja – akárcsak az Antigonéban –, tragikus helyzetet az teremt, hogy szétváltak egymástól az emberi és isteni törvények, és szinte lehetetlen őket összeegyeztetni. Elektrát ugyanaz teszi tragikus szereplővé, mint Antigonét: egységes, minden emberre érvényes (azaz isteni) törvényeket tételez fel (ezekhez próbál ragaszkodni), holott az emberek a helyzetük megszabta érdekek, illetve ezek által alakított (földi) törvények alapján cselekszenek.

Euripidész

„Euripidész abban megy túl Szophoklészon – írja Karsai György –, hogy a hangsúlyt az emberi szereplők indulataira, a tetteket előidéző pszichológiai mozgatórugókra helyezi. Egyik darabjában sem ment olyan messzire a mítosz humanizálásában, mint az Elektrában: az ő Elektrája beteges anyagyűlöletében és elvakult – a tényekkel és érvekkel mit sem törődő – bosszúvágyában igen távol áll a mítosz hősi, az apja emlékét megaláztatásokon és szenvedéseken át is bátran őrző lányalakjától".

A görög tragédiaköltők művei hosszú időre kiestek az európai kulturális emlékezetből. A humanisták érdeklődése akkor fordult a görög tragédiaírók felé, amikor a nyugatra került kéziratok alapján kezdték kiadni a tragikus triász műveit. (Az első „modern" Szophoklész-kiadás 1502-ben jelent meg.) Ezután sorra jelentek meg a latin nyelvű fordítások, illetve kommentárok. (Az utóbbiak sorában kiemelkedő hely illeti meg Luther munkatársát, Melanchthont, aki 1545-ben az Elektráról tartott előadásokat a wittenbergi egyetemen.)

Melanchthon tanítványának, Georg Tannernek előadásait viszont a huszonéves Bornemisza Péter hallgatta Bécsben. És „mikor az bécsi tanuló nemes uraim kértek volna, hogy valami játékot magyarul szereznék", akkor a tanára javaslatára választotta fordításra, átdolgozásra „az bölcs Sophocles Tragödiáját, melyet Electrának hínak". A magyar dráma történetének mérföldkövét jelenti az, hogy 1558-ban Bécsben könyv alakban megjelent a Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Electrájából.

Örök Elektra (Szegedi Egyetemi Színpad - Dózsa Erzsébet, Margittai Ági

A későbbi évszázadok drámaírói is gyakran feldolgozták Elektra és családtagjai történetét. 1966-ban jelent meg Az örök Elektra című kötet, amely a klasszikus triász és Bornemisza művei mellett Voltaire, Alfieri, Hofmannsthal, O'Neill, Giradoux és Sartre Elektra-feldolgozásait közölte három évezred drámairodalmából.
A magyar Elektra-feldolgozások közül fontos Gyurkó László 1968-ban a Nemzeti Színházban bemutatott darabja, a Szerelmem, Elektra. A Gyurkó-darabból 1974-ben filmet forgatott Jancsó Miklós. 1971-ben mutatta be a Szegedi Egyetemi Színpad Paál István rendezését, az Örök Elektrát, amelyet Aiszkhülosz darabja mellett Bertolt Brecht, Hugo von Hofmannsthal és Gyurkó László feldolgozásaiból állítottak össze.

Hasonlóképp több darabból készítette el Fodor Tamás is a maga Elektra-változatát, amikor 1986-ban a Stúdió „K"-val színre vitte a történetet. A színlap szerint Aiszkhülosz, Hofmannstahl, Giraudoux, Sartre és Sarkadi Imre szövegeit használta fel. Most Alföldi Róbert ezt a változatot rendezi meg Budaörsön.

Fodor Tamás 1985-ben Pilisborosjenőn

Dévényi Róbertnek a Színház című folyóiratban megjelent kritikája pontosan elmeséli a Fodor Tamás összeállította Elektra történetét: „Agamemnón győztes hazatérésének és tisztázatlan halálának ötödik évfordulóján Élektra botrányba fullasztja a szokásos gyászceremóniát. Ugyanezen a napon egy vén Koldus tűnik fel Argoszban, akiben a palota cselédsége a hajdani fürdő fűtőjét véli felismerni. Az eseményektől felzaklatott Klütaimnésztrát tisztálkodó medencéjében rosszullét fogja el. Szemére hányja kisebbik lányának, Khrüszothemisznek és a gyermekek dajkájának, hogy némaságukkal hitelt adnak Élektra hőbörödött vádjainak.

Aigiszthosz elégedetlen készülő szoborképmásával. Nem kíván félistennek látszani. Ragaszkodik hozzá, hogy kegyelt szobrásza egy tökéletesen élethű gipszmásolattal őrizze meg vonásait. A Koldus felfedi kilétét a testvérpár előtt. Pontos leírását adja a véres eseményeknek, amelyeknek a fürdő kéményéből kényszerű tanúja volt. A királyi pár tête à tête-je a medencében. Klütaimnésztra attól tart, hogy Aigiszthosz elhidegült tőle. Bűntársi célzásokkal igyekszik szerelmet zsarolni tőle.

A Stúdió "K" előadása 1986-ban

Oresztész megérkezik a városba, és nyomban viszonyt sző a Szobrász ágyasával. Egy véletlen elszólás következtében kénytelen azt hazudni, hogy Oresztész meghalt. A hír futótűzként terjed el az argoszi asszonyok ajkán. Klütaimnésztra fia halálának hallatán idegrohamot kap, elűzi magától Aigiszthoszt, majd felfogva, hogy nincs más támasza, jobb belátásra tér. Aigiszthosz parancsot ad, hogy a biztonsági szolgálat produkáljon egy ál-Oresztészt. Elfognak egy hontalan csavargót, és egy brutális homoszexuális attak fenyegetésével – a Szobrász közreműködésével – sikerül betörni őt a feladatra.

Öccsük halálhírére Élektra rá akarja venni Khrüszothemiszt, hogy vállalják magukra a leszámolást. Húga visszaretten a tettől, így Élektra magára marad. A biztonsági szolgálat főnöke igyekszik az ál-Oresztészt igaziként felismertetni a palota cselédeivel, de csak felkorbácsolja a kedélyeket. Az igazi Oresztész mint phokiszi hírnök beszámol a királyi udvar jelenlétében a halálos kimenetelű kocsibalesetről. Bizonyos kételyek merülnek fel, ezért őrizetbe veszik. Aigiszthosz parancsot ad, hogy a hírnök a nagy nyilvánosság előtt vegye el Élektra szüzességét. Aigiszthosz felavatja saját szobrát. A Csavargó mint ál-Oresztész hülyét csinál a biztonsági szolgálat főnökéből.

A Stúdió "K" előadása (Elektra: Illés Edit)

Az igazi Oresztész, akit csak egy fal választ el nővére vackától, kopogással fedi fel kilétét. A biztonsági szolgálat főnöke, látva az erőviszonyok végzetes módosulását, felajánlja segítségét Élektrának egy esetleges merénylet előkészítésében. Klütaimnésztra fia kegyelméért könyörög. Oresztész erőtlen a bosszúra. Khrüszothemisz öngyilkosságba próbál menekülni elviselhetetlen meghasonlása elől. A Csavargó megakadályozza ezt, és szeretné a határon túlra menekíteni a lányt.

A biztonsági szolgálat főnöke, hogy működése nyomait eltüntesse, végez a Csavargóval. A Szobrász a Koldussal kocsmázik. A bor megoldja nyelvét, piszkolja gazdáját, de önmagát szemen köpnie nehezére esik még. Aigiszthosz betör Élektra háló-vackába. Szexuális fellépésével igyekszik bizonyítani, hogy a lány eszeveszett gyűlölete az elfojtott szerelem fonákja, aminek tudatosításával nem lesz nehéz mindannyioknak helyet találni az új politikai konstellációban. Elektra Oresztészért sikolt. Az általános leszámolás, amelybe férje védelmében Klütaimnésztra is belekeveredik, a királyi pár szörnyű pusztulásával végződik. Oresztész egy vasajtóval a szó szoros értelmében agyonveri őket.

A budaörsi előadás próbája (Balsai Móni)

A Budaörsi Latinovits Zoltán előadásában: Ladányi Júlia eh. játsza Elektrát, Bohoczki Sára Khrüszothemiszt, Böröndi Bence Oresztészt, Balsai Móni Klütaimnésztrát, Brasch Bence eh. Aigiszthosz királyt. A további szerepekben Ilyés Róbert, Spolarics Andrea, Páder Petra, Bregyán Péter és Chován Gábor látható.

Füst Milán: Catullus – Szigligeti Színház, Nagyvárad (2019. március 30.)

Antik témát dolgoz fel Füst Milán (1888–1967) 1928-ban írt drámája, amely az i. e. 50-es évek Rómájában játszódik, és a középpontjában a költő Catullusnak, a szerelmének, Clodiának és a férjének, Metellusnak a szövevényes kapcsolata áll.

A darabnak negyven évet kellett várnia a bemutatójára, először csak 1968-ban került színre a Madách Színházban Pártos Géza rendezésében. (Metellust Gábor Miklós, Clodiát Domján Edit, Catullust Mensáros László játszotta.) A következő bemutatóra újabb 15 éve kellett várni. Ekkor Fodor Tamás rendezett belőle előadást a Stúdió „K"-val. (A Stúdió „K" második generációjának ez volt az első előadása, ezt követte az Elektra, ennek a korszaknak az egyik legfontosabb produkciója.) A Catullus harmadik bemutatóját újabb négy év múlva a Katona József Színházban tartották Székely Gábor rendezésében. Ekkor Metellust Benedek Miklós, Clodiát Udvaros Dorottya, Catullust Máté Gábor játszotta. (Udvaros Dorottya alakítása és Antal Csaba díszlete abban az évadban megkapta a színikritikusok díját.)

Füst Milán 1923-ban

1991-ben Kovács Levente rendezett vizsgaelőadást a darabból a marosvásárhelyi főiskolán. 2002-ben Szolnokon Szikora János rendezte meg a Catullust (a főszerepeket Mihályfi Balázs, Melkvi Bea, Mertz Tibor és Seress Zoltán játszotta). 2011-ben Hargitai Iván állította színpadra a Pesti Magyar Színházban (a főszerepeket Fillár István, Holecskó Orsolya, Horváth Illés és Gula Péter játszotta).

Most ugyancsak Hargitai Iván rendezi a nagyváradi bemutatót. „Csomó megválaszolatlan kérdés maradt bennem, és gondoltam, hogy szívesen találkoznának vele a váradi színészek és a váradi közönség is" – mondta a darabválasztásról a rendező. A nagyváradi előadásban Tasnádi-Sáhy Noémi játssza Clodiát, Szotyori József Catullust és Szabó Eduárd Metellust.

Hargitai Iván

Már Pártos Géza rendezése sem az ókorba helyezte a történetet, Fodor Tamás és Székely Gábor rendezése pedig egyértelműen jelenkori történetként állította színpadra a darabot. Hargitai Iván nagyváradi rendezése Füst Milán korába helyezi a darabot. „Ahogy Shakespeare-nek a Julius Caesarjában sem kérjük számon, hogy mennyire tartotta be a római kor szabályait, hanem egy saját korának megfelelő politikai történetet írt meg, ugyanúgy itt sem az a fontos, hogy milyen neveket használ Füst Milán, hanem az összes többi körülmény. A jelenetek, helyzetek nem indokolják, hogy antik korba helyezzük a darabot. Viszont úgy éreztem, hogy a nyelvezet, a történet építése nem működne, hogyha teljesen mai kor lenne. Ez nem egy 21. századi mű. Attól persze még lehet nagyon eleven és érzékeny, hiszen 21. századi színészek játsszák, saját élményeikkel, tehetségükkel, saját korukból és korszakukból fakadóan, és ettől tud felfrissülni, személyessé és jelenidejűvé válni a történet" – mondta a rendező.

Shakespeare: A velencei kalmár – Miskolci Nemzeti Színház (2019. március 29.)

Egy magyar színpadokon (is) hányatott sorsú Shakespeare-darabot, pontosabban az abból Mohácsi Istvánnal közösen készített átiratot állít színpadra Mohácsi János Miskolcon. A velencei kalmárt már megrendezte 2013-ban a Nemzeti Színházban. Akkor írta az átiratról az Ellenfény: „A Mohácsi-testvérek idén [a 2012-13-as évadban] csupa olyan előadást rendeztek, amelyek az átiratok felől az önálló darabok irányába indultak el, de egyik sem ért oda. Nyilván azért, mert nem szakítottak az alapul vett darabok kényegével." Ilyen A velencei kalmár is. Itt fontos maradt maga az eredeti mű, „az átirat valójában az interpretáció egyfajta (radikális) formája. Mert a segítségével tisztábban és pontosabban fogalmazódhat meg, amit Mohácsiék el akarnak mondani a darabról.

Jelenet a miskolci előadásból

Amennyire lehet, követik az eredeti darabot, azt kommentárokkal, magyarázatokkal látják el, időnként kételkedő jegyzeteket fűznek hozzá, máskor sajátos variációkat bontanak ki belőle. De nem alapanyagként kezelik, így az átdolgozás sem önmagában, hanem az eredeti darabhoz való viszonyában értelmezhető. Azaz Mohácsi nem témát keres, hanem darabot, amit elemez és értelmez, s ennek eredményeit – a szerzőtársa segítségével – egy átiratban fogalmazza meg. Mohácsiék a szöveget teljesen átírják, a jeleneteket is módosítják (összevonják, kiegészítik őket), de a darab szerkezetébe lényegében nem avatkoznak bele. (Pontosabban elhagyják az ötödik felvonást, ami egyébként is fölöslegessé, problematikussá válik, ha Shylock lesz A velencei kalmár (egyik) főszereplője.) Mohácsiék sokszor azon keresztül fejezik ki a mondanivalójukat, amit megváltoztatnak a darabból..."

Jelenet a miskolci előadásból

Az alkotói szándékokról most a miskolci bemutató kapcsán ezt nyilatkozta Mohácsi János: „A 20. század történelmi eseményei, a modern kori antiszemitizmus miatt ma már nem lehet úgy olvasni ezt a drámát, hogy ne legyen más csengése, mint mikor íródott. Ezt igyekeztünk közelebb hozni, megfoghatóvá tenni a néző számára, és megmutatni egy masszívan kirekesztő társadalom képét. Egyik oldalt sem bélyegezzük meg, vagy emeljük az egekbe az előadásban, mindkettő bűneit, sérelmeit, elvakultságát megmutatjuk, és azt is, hogy mindez hová vezet. »Gyűlöletkomédiát« látunk a színpadon, és gyakran saját hétköznapjainkban is" – mondta a rendező.

Sylock: Görög László

A miskolci előadásban Sylockot Görög László játssza. Ő ezt nyilatkozta a bemutató kapcsán: „Nagyon könnyű élni és visszaélni a gyűlölettel, engedni a bosszúnak. De én hiszek az emberben, abban, hogy képes jó lenni. Nem könnyű, mert minden arra mutat, hogy ez nem így van. De hiszem, hogy van kiút abból a világból, amiben ma élünk, és hogy ezt csak az ember tudja megváltoztatni. Ezek a gondolatok futnak végig bennem az előadás végén is, amikor Shylockot megkeresztelik, és mindig ugyanarra jutok: nem számít a bélyeg, hogy keresztet vagy holdat rajzolunk, mert a lényeg sokkal mélyebben van. Magamban és a saját hitemben kell hinnem, és ez segít megérteni, elfogadni a másikat."

Időtlen idők – A Közép-Európa Táncszínház és a Magyar Állami Népi Együttes (2019. március 31.)

A Közép-Európa Színház „klasszikus" darabjaiból látható összeállítás vasárnap este a Nemzeti Táncszínházban. A 30. születésnapját ünneplő Közép-Európa Táncszínház jubileumi évadának fontos eseményeként most az 1988–1992 közötti „hőskorából" villant fel emlékképeket.

Állami lábszínház - Közép-Európa Táncszínház

,,Mindig nagy kérdés, merre nézzünk. Sokan azt vallják, soha ne nézz vissza, mások, hogy nézz a múltba, nehogy elkövesd ugyanazt a hibát, vannak, akik azt hirdetik, ha a múlttal foglalkozol, nem a mában élsz, mások meg azt, ha mindig a jövőbe tekintesz, nem éled meg a jelent. A táncművészet a jelen művészete, annak érvényessége, hitelessége mindig az adott színpadi pillanatokban, az előadóművészek aznapi rezgéseiben születik meg, és mindegy, hogy a koreográfiák mikor születettek, a jelen pillanatában kell hatniuk. Az Időtlen idők est arra tesz kísérletet, hogy a múlt üzenetei a ma előadói által eljussanak a jövőbe" – mondta a bemutató kapcsán Szögi Csaba, az együttes alapítója, jelenlegi igazgatója.

Az esten Énekes István, Janek József, Bognár József, Szögi Csaba, Györgyfalvay Katalin, Kricskovics Antal és Mosóczi István koreográfiái szerepelnek. Többek között részletek láthatók az IM Örkény István, az Egy kiállítás képei, a Tanulmány a nőkről, az Állami lábszínház, a Pólusok és a Ballada a Vasgyárról című előadásokból.

A tavasz ébredése – Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata (2019. március 30.)

A német Frank Wedekind (1864–1918) egyik leghíresebb darabja A tavasz ébredése, amelyet Kosztolányi Dezső így jellemzett: „szimfonikus költemény, ahol tízéves hősök gyötrődnek... a tavasz fojtogató, buja kezei alatt, nem a saját hibájukból, hanem a társadalom bűne miatt... Ez a költemény több, mint Dante Pokla".

Jelenet a szatmárnémeti előadásból

Most Györfi Csaba rendező-koreográfus készít fizikai színházi előadást A tavasz ébredéséből. „A Harag György Társulattól érkezett a felkérés a közös munkára, hogy egy mozgás alapú előadást készítsünk – ennek kapcsán találtam rá A tavasz ébredése című darabra, ami a test felfedezéséről, a szexualitásról szól. Úgy gondoltam, hogy a tematika jól illene egy fizikai színházi előadáshoz. Régóta kísérletezek a fizikai színházzal, mely a testet használja fel, hogy különböző állapotokat megfogalmazzon, és ezekben az állapotokban szólaljon meg a szöveg" – mondta Györfi Csaba.

(A tavasz ébredéséből már készült fizikai színházi előadás, 2007-ben Horváth Csaba rendezte Debrecenben. Az előadásban szereplő fiatal színészek később a Forte társulat magját alkották.)

Jelenet a szatmárnémeti előadásból

Győrfi Csaba már korábban több ízben dolgozott a társulattal mint koreográfus és tréner, a mostani munkát is hosszas és elmélyült tréningezéssel alapozta meg. „Az előadás elsősorban a fiatal közönséget célozza meg, olyan, máig érvényes üzenetekkel, amelyek jelentős részét a kép- és a mozgás nyelvén közvetíti megőrizve a darab szövegének vezérfonalát. Valódi színházi csemegének szánjuk, amely által az alkotók őszintén beszélnek máig gyakran tabusított jelenségekről, az érzéki, szexuális ébredés kamaszkori állapotairól, illetve ezek ütközéséről a felnőttek sokszor kevéssé empatikus, ítélkező és elnyomó vagy merev és büntetés-centrikus társadalmi normáival." – nyilatkozta A tavasz ébredéséről Bessenyei Gedő István társulatigazgató.

Joe Orton: A kulcslyukon át – Thália Színház (2019. március 30.)

Ismét divatba jöttek a magyar színpadokon Joe Orton (1933–1967) darabjai. Legutóbb januárban ajánlottunk egy bemutatóját, amikor is a Mr. Sloane szórakozik című első darabját tűzte ismét műsorra az Orlai Produkció. Jelenleg is játssza a Karinthy Színház a Szajré című komédiáját. Most a magyarul legtöbbször bemutatott darabja kerül a Thália Színház repertoárjára.

Joe Orton

Az Amit a lakáj látott (What the Butler Saw) cselekményét így írja le egy 1992-es magyar bemutató kapcsán a kritika. „Megleshetünk egy pszichiátert, aki megpróbálja szexuális szempontból is megvizsgálni titkárnőjelöltjét, majd, miután kissé nimfomán felesége csaknem in flagranti kapja, igen racionális erőfeszítéseket tesz, hogy az ügyet eltitkolja, minek következtében többnembéli megszállottnak mutatkozó felettese őrültnek nyilvánítja. Mindenkinek van vagy lesz a cselekmény során titkolnivalója, amit mindenki racionálisan titkolni próbál, s ezért holdkórosnak tűnik. A feleséget zsaroló jobb sorsra érdemes kurafi például önmaga kilétét igyekszik eltitkolni a Churchill hímtagja után diszkréten nyomozó rendőr elől, ebből átöltözés következik – a darab végül egyetlen fergeteges transzvesztitabállá torzul, amelynek igazi csattanója a klasszikus ismertetőjel-motívum alapján egymásra találó idilli kiscsalád."

Mórocz Adrienne és Friedenthal Zoltán a Thália Színház előadásában

Majd mindehhez azt tette hozzá a Színház című folyóiratban Babarczy Eszter, hogy „Orton darabjának ereje nem a társadalomkritikában rejlik, azaz rejlenék, hanem a pontosan szerkesztett, noha igen egyszerű, sőt brutális komikumban. Ez a fajta komikum pedig, szemben a botránykövekkel, nem avul el. Alapja az, hogy soha nem az történik, amivel kalkulálunk, minden cselekvés félbemarad, félreértődik és értelmetlenné válik, s minden kísérlet a korrekcióra újabb félbemaradó, félreértett és értelmetlenné vált cselekvést eredményez. Orton darabja a klasszikus börleszk elemeiből építkezik: aki felegyenesedik, az a képébe kap egy tortát, aki lehajol, hogy ezt elkerülje, annak a fejére lépnek.

Ki ne nevetne ezen, még ha tudván tudja is, hogy kegyetlenül nevet."

A Thália Színház előadását Fehér Balázs Benő rendezte. A főszerepeket Friedenthal Zoltán, Mórocz Adrienne, Schell Judit, Bán Bálint, Tamási Zoltán és Vida Péter játssza.

A leadképen jelenet a miskolci A velencei kalmárból.