Hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt Marton László a Vígszínház volt igazgatója, főrendezője, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt osztályvezető tanára. Egy rendező, színházvezető, színészpedagógus hosszú, gazdag pályája ért véget.
A Katona József Színház indulása óta hangsúlyosan törekedett arra, hogy klasszikus drámák olyan kortárs értelmezéseit mutassa be, melyek a jelen társadalmi-emberi viszonyait ábrázolják. A színház műsorának ma is ez adja az egyik rétegét, s ezt a hagyományt leginkább Zsámbéki Gábor rendezései képviselik. Ebbe a sorba illeszkedik legutóbbi munkája, az Ibsen művéből készült A nép ellensége is.
Az Atreidák története az egyik legtöbbet feldogozott mitológiai téma a görög drámairodalomban, ugyanakkor az antik témák közül is ez kerül legtöbbször színpadra a magyar színházakban. Két hete a Szabadkai Népszínházban mutatták be az Oreszteiá-t, most Budaörsön kerül színre az Elektra, amely több (nemcsak antik) szerző drámája alapján készült. Ebből az alkalomból tekintjük át az Ellektra "színháztörténetét".
18 éves korában már kész volt Csehov első darabja, hisz egy 1878. októberi levél utal már rá. Ezt a drámaíró bátyja, Alexandr írta, és szabadkozva ugyan, de az igencsak lesújtó véleményét közli benne a neki elküldött műről. Itt Apátlanul címmel említi darabot (igaz, kisbetűvel írva). Színpadra legtöbbször – a főszereplő neve alapján – Platonov címmel került, de játszották Cím nélküli darabként is.
Az utóbbi évek egyik legjobb Platonov előadása Kecskeméten született. A Szász János rendező a társulat legjobb erőivel hozta létre a színvonalas produkciót, amelyet beválogattak a POSZT 2017-es versenyprogramjába. Itt a címszerepet játszó Kocsis Pál a színész zsűritől és a közönség zsűritől megkapta a legjobb alakítás díját, a szakmai zsűri pedig Nagy Viktornak ítélet a legjobb mellékszereplő díját.
Apátlanul címmel mutatta be a Nagyváradi Szigligeti Színház Csehov fiatalkori darabját, amelynek magyar színpadokon – a főszereplő neve nyomán – Platonov a gyakoribb címváltozata. Botos Bálint rendezése céltudatosan formált szövegváltozatból indul ki, amely meghatározza az előadás irányait is. A minimalista térben játszódó produkció a színészi játékot állítja a középpontba. Az Apátlanul egységes, felkészült társulatnak mutatja a nagyváradi együttest.
A Platonov ránk maradt, öt-hat órányi játékidőt kívánó, szerteágazó szövegfolyamából minden rendezőnek és dramaturgnak meg kell alkotnia a saját Platonov-szövegét. A szerkesztés, húzás ennél az anyagnál meghatározó lépés. Székely Kriszta és Szabó-Székely Ármin határozottan, erős kézzel húznak: szinte minden utalás, ami a tábornokné anyagi helyzetére, birtokára, a bányára vonatkozik, a hitelezők, a váltók, a birtokokra ácsingózók, Vengerovicsék, a tábornok eltűnik a képletből.