Vidovszky Györgyöt diákszínjátszó-rendezőként ismertem meg. Olyan nagy erejű előadások alkotójaként, amelyek egészen egyedi színházi nyelvet beszéltek. Amelyekről akkor az volt a benyomásom, hogy a magyar színjátszás egészében is érdekesek, érvényesek. Ehhez képest meglepődtem, amikor Vidovszky „kőszínházi körülmények között” viszonylag szabályosabb előadásokat készített. Az Árvácskában azonban visszatért ahhoz a színházi gondolkodáshoz és kifejezésmódhoz, amely diákszínjátszó rendezéseit jellemezték.
Kevés a kifejezetten fiatalok számára készült előadás. Ezek közül kiemelkedik Vidovszky György „gyerektrilógiája", amelyet a Bárka Színház számára készített. Harmat György Vidovszky első három bárkás rendezését elemzi: a Pál utcai fiúkat, az Iskola a határont és a legnagyobb hangsúllyal A Legyek Urát.
Amikor két év szünet után Vidovszky György újból rendezett a Bárka Színházban, mintha egy újabb trilógiába kezdett volna bele. Legalábbis ez derül ki abból, hogy a 2008-as Istentelen ifjúság és az azt követő idei bemutató, a Zendülők nagyon sok mindenben hasonlít egymásra. Mind Ödön von Horváth, mind Márai Sándor regényének adaptációja a társadalomba való beilleszkedés határpontjához érkezett kamaszokról szól. És egy rémületes világról, amelyben nehéz fiatalnak, egyáltalán embernek lenni.