Folyt. köv.?
POSZT 2009: Bérháztörténetek 0.1 - Szputnyik Hajózási Társaság
A Bérháztörténetek története akkor kezdődött, amikor a Szputnyik Hajózási Társaság a nevében szereplő 'viselkedéskutató' és 'labor' kifejezéseket komolyan véve műhelymunkát indított. A feladat arról szólt, hogy a társulat tagjainak választani kell egy-egy személyt, akivel sok időt eltöltenek, megismerik az illető életét és múltját, és munkájukról esettanulmányt is készítenek, mégpedig azzal a céllal, hogy minél hitelesebben tudják ezeket a karaktereket színészileg megjeleníteni. A projekt végül nem zárult le, a kutatómunka eredményei csak töredékekben kerültek be az előadásba. Hiányérzetünk mégsincs, az abszurd történetekbe hajló humoros és groteszk etűdökből felépülő előadás nevetősen-sírósan szórakoztató.
Lukáts Andor, Gyabronka József - Forrás: poszt.com
A Gyabronka József által alakított ingatlanügynök figurája keretet nyújt az előadáshoz, és számos visszatérő figura is összefűzi a sokféle jelenetet. „Bár a vissza-visszatérő jelenetek, motívumok, ötletek valamelyest strukturálják a játékot, az erős kohézió, a koncepciózus szerkesztés nem jellemző az előadásra" - írja Urbán Balázs. Az előadásról megjelent írásokban mindegyik recenzens részletesen foglalkozik a szerkezet jellegzetességeivel, a jelenetek értékelésével és a karakterek jellemzésével. A kritikák elismerően szólnak a vendégművészek, Gyabronka József, Csákányi Eszter alakításáról, a társulat tagjai közül Jankovics Péterről, Fábián Gáborról és Pető Katáról, és egy-egy jelenet kapcsán kiemelik a többieket is. Értékelik azt, hogy az előadás poénjai éppoly kevéssé kiszámíthatóak, mint a játék menete, máshol pedig Bodó tehetséges színészvezetésére, sűrítési képességére hívják fel a figyelmet. Több helyütt említés történik a színlapon megjelölt szerzőhármasról (Vinnai András, Tasnádi István és Bodó Viktor), de akkortájt még nem volt egyértelmű - amit Bodó Viktor a szakmai beszélgetésen is megerősített -, hogy ez a darab csak terv maradt, és a próbák folyamán a csapat elsősorban saját ötletekből és improvizációkból dolgozott.
Az ismétléses szerkesztésről eléggé eltérően vélekednek a kritikusok. Egyik írásban ezt olvashatjuk például: „a szándékos repetitivitás sem hoz feltétlenül újat: például a villanykapcsolgatós poén tíz bevetés után már akkor sem túl izgalmas, ha alkalmazása nem öncélú..." Urbán Balázs azonban ennek épp az ellenkezőjét gondolja: „...a rendező jó tempóban vág a fény/sötétség váltakozásaival, és sikerült pillanataiban igazán természetes lendülete, svungja van a játéknak." Az előadáshoz fűzött kommentjeiben a válogató, Janisch Attila az említett váltásoknak köszönhető filmszerűséget és e snittek kiváló ritmusát értékeli.
Lázár Kati - Forrás: poszt.com
Több írásban megemlítik azt is, hogy a jelentek színvonala nem egyenletes, a szép megoldásokat több ízben üresjáratok, kevésbé invenciózus megoldások követik. „Nem az invenció hiányzik, hanem tán a "güri", az aprómunka, a beleállás, a rendezői alaposság" - írja Csáki Judit. Ugrai István pedig így fogalmaz: „Az elvétett ritmusszerkesztéssel leginkább saját magának tett keresztbe a rendező: egy-egy jelenet nem képes felülmúlni az előző szkeccs hatását..." Az előadás egyenetlenségével kapcsolatban Urbán Balázs a következőképp érvelt: „Aki pedig nem éri be a színészi-rendezői invencióval, s kesereg a lassabban telő percek, üresjáratok miatt, talán elgondolkozhat azon: nem biztos, hogy Bodó csupán a recenzensek és más írástudók bosszantása végett adta társulatának a megjegyezhetetlenül és leírhatatlanul hosszú nevet (Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet-Labor); az abban szereplő „labor" szó meglehetősen egyértelműen utal a műhelymunka, a kísérletezés fontosságára, a lekerekítettség, a kompaktság elvetésére."
E mondat részben összecseng azzal, amivel a szakmai beszélgetések új résztvevője, Forgách András indította hozzászólását, mégpedig hogy az ilyen típusú „kutatómunkák" juttatják oxigénhez a színházakat, a színházban az ilyen előadásoknak köszönhetően tudunk levegőt venni. A szakmai beszélgetésen utaltak arra is, hogy a fiatal színészek fejlődése, a társulat összekovácsolódása szempontjából mennyire fontos a kiváló tapasztalt színészek (Lukáts Andor, Gyabronka József, Csákányi Eszter) jelenléte és társulattal való közös munkája. Telihay Péter (aki szintén ma vett részt először a beszélgetésben) szerint a produkció voltaképp két előadás, mely néhol összetalálkozik a produkció folyamán. Az egyik a laboratórium, műhelymunkában dolgozó fiatalok munkája (hiszen az előadásban láthatunk a színészképzés során használt tréninggyakorlatokat is), a másik pedig az a történet, melyet Gyabronka József figurája köt össze, vagyis a lakásba betoppanó ügyfelek, várt és váratlan látogatók, lakók története. Több ízben elhangzott, hogy a késői előadáskezdet nehezítette a nézők dolgát, hiszen ez már a harmadik versenyelőadás volt aznap éjjel. És utaltak arra is, hogy az előadás lehetne picivel rövidebb. Ellentétes álláspontok hangzottak el az előadás közepével kapcsolatban: volt, aki azt mondta, hogy itt az előadás elveszíti a lendületét, és akadt, aki részletezte, hogy ez az egyik legjobban ülő poén az előadásban, és meglepő módon elmélyíti az addig látottakat.
Bodó Viktor - Forrás: poszt.com
A beszélgetők (és nem a nézők) között helyet foglaló Bodó Viktor rendkívül együttműködően reagált a felvetésekre, elmesélte az előadással kapcsolatos fenntartásait, a próbák során adódó nehézségeket, és röviden beszámolt a társulati munkáról. És finoman utalt arra, hogy nem tervezi az előadás rövidítését. Minden kritikában történik említés arról, hogy a recenzensek várják a folytatást, melynek során az alkotói módszer továbbfejlődhet, és kiküszöbölődhetnek a Bérháztörténetek 0.1 kapcsán felvetett nehézségek, problémák. Bodó azonban azt mondta, hogy nem szeretne 0.2 vagy 0.3 verziót készíteni a produkcióból, mert a filmek második részei kevésbé szoktak jók lenni. Ha nem is lesz új Bérháztörténetek, a vizsgálódó-elemző projekt eredményei remélhetőleg helyet kapnak majd a Szputnyik Társulat valamelyik következő produkciójában.
Hodászi Ádám: Kritika és lakáshirdetések
Kalapos Éva Veronika: Érintő egyenlő érintett
Vida Virág: Klisék, közhelyek nélkül
Zsedényi Balázs: SzürRealizmus
Madártávlat és békaperspektíva
