Forrás: poszt.com
Nagyon másfajta helyre került az előadás a vendégszereplés során: a Katona sokkal intimebb teréből a Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínpadára, ahol ráadásul három méterrel keskenyebb a színpadszélesség. Össze kellett szűkíteni az előadás terét, amely így hátrafelé megnyúlt. Forgács András szerint ez a közönség felől olyan nézőpontokat eredményezett, amelyek az eredeti helyszínen egyáltalán nem volt lehetségesek, és feszesebbé tette magát az előadást is.
A Barbárok sokkal kevésbé bizonyult problematikusnak a szakmai beszélgetésen, mint a másik Ascher rendezte előadás, a Jógyerekek képeskönyve. Kevesebb érdekes elemzési szempont is merült fel vele kapcsolatban. Többen Ascher régebbi, orosz rendezéseihez képest próbálták megfogni az előadást, illetve ahhoz képest megfogalmazni a rendezői világ változásait. Három nővér, Platonov, Ivanov. A szünetben hallottam olyan véleményt is, mely szerint ezek az előadások értelmezhetőek egy szappanopera egymás utáni részeiként, amelyek nem hetenként, hanem évenként vagy akár öt-tíz évenként következnek egymásra, és az eltelt idő alatt kicsit megváltozik a világ, amelyben játszódnak, és átalakulnak a szereplők is. Az előadásról megjelent kritikák szintén a Katona József Színház Csehov-hagyományához kapcsolják a Barbárokat. „Egy mozdulatlan, változtathatatlan világot látunk, ahol szinte nem történik semmi. De ezekben a (színpadon sokszínűen ábrázolt) felszín alatti alig történésekben életek tevődnek mérlegre, sorsok dőlnek el. Egy teljes világ mutatja meg a maga sokarcú reménytelenségét." Az Ellenfény szerzője részletesen elemzi Csehov és Gorkij összefüggéseit és különbségeit is.
Forrás: poszt.com
Elismerően nyilatkoznak a kritikák a huszonkét színész páratlan alakításáról, és jó esetben elemzik is őket. „Pontos és precíz rendezői karakterábrázolások"-ról ír a Színház júniusi mellékletében Janisch Attila is, aki azt is állítja, hogy a színészek jutalomjátékként dúskálnak a szereplehetőségekben, és hosszan elemzi is az alakításokat. Ehhez kapcsolódik Szűcs Katalin Ágnes megszólalása a szakmai beszélgetésen, amely szintén a színészi munkát emeli ki az előadás legnagyobb erényeként. De az alakítások páratlanságára minden megnyilatkozás kitér, akármilyen fórumon beszél is a Barbárokról. Egyedül Cserkun (Nagy Ervin) figurája találtatott problematikusnak a beszélgetésen - Janisch szerint csak a Katonában, mások szerint még mostanra sem forrott ki teljesen.
Telihay Péter fogalmazta meg a filmszerűség problematikáját. A fekete-fehér neutrális felületekből felrakott tér a szélesvásznú filmet idézte fel számára. A férfiak maszkja pedig konkrétan a Pudovkin-filmek világát.
A szerelem elemzése az előadásban izgalmas gondolatokat szült. Az Ellenfény kritikusa dramaturgiai mozgatórugóként „cselekményalakító erőként nála is egyértelműen az emberi kapcsolatok, az érzelmek, legfőképpen a szerelmi vágyak jelennek meg". Forgách tágabb horizontjában az előadás a szerelem lehetetlenségéről szól. Igazán azonban a szerelmi viselkedésmódok sokféleségének felmutatása és érzékeny megjelenítése az izgalmas, főleg a színésznők játékában. Az ideális eszményi szerelem kutatásának az ízléstelenséggel való párosulásától a szelíd okosság erőszakos fojtó ragaszkodásáig.
Forrás: poszt.com
Telihay Platonov figurájához hasonlította Cserkunt, Ascher szerint viszont hihetetlen különbség van a két alak jelleme és helyzete között. Platonov egy szétesett, munkájában már egyáltalán nem hívő figura, akire ránehezedik a mindennapok pokla. Cserkun viszont hisz a munkájában, fontosnak tartja magát, öntudatos, de korlátolt. Nagyon modern és aktuális értelmiségi kép, tulajdonképpen emiatt rendezte meg az előadást - mondja Ascher. Az ő véleménye szerint - Telihayéval szemben - a Barbárok rendezését több indulat és düh mozgatja, mint annak idején a Platonovét. Olyanok ezek a figurák, mint az iszapban elsüllyedő tank, egy buborék sem marad utánuk. Az ön- és világgyűlölet mozgatja őket. Minden szereplő egy kis bolygó. Összetört és egymást szurkáló tükördarabok. Sorsok egymásba tükrözései.
Makszim Gorkij: Barbárok
Katona József Színház
Fordította: Gábor Andor
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Szakács Györgyi
Világítás: Bányai Tamás
Zene: Kákonyi Árpád
Dramaturg: Fodor Géza
Rendező: Ascher Tamás
Szereplők: Nagy Ervin, Tenki Réka, Máté Gábor, Szirtes Ági, Jordán Adél, Ujlaki Dénes, Elek Ferenc, Tar Renáta e. h., Takátsy Péter, Pelsőczy Réka, Fekete Ernő, Ónodi Eszter, Bán János, Kovács Lehel, Kocsis Gergely, Pálmai Anna, Szabó Győző m. v., Szacsvay László, Dankó István, Kovács Ádám e. h., Tóth Anita, Rajkai Zoltán
Vidórészletek az előadásból:
http://szinhaz.tv/page/barbarok
Az interneten olvasható további kritikák az előadásról:
Bán Zsófia: Csehov Brut, avagy a pesszimizmus esztétikája
Dömötör Adrienne: Az élet megy tovább
Metz Katalin: Vegetáció a nagy orosz mocsárban
Molnár Gál Péter: Egész világ a színpadra
Nánay István: Újraolvasott klasszikusok
Sándor L. István: Egy igazi hős?
Tompa Andrea: Nem születtek izgalmakra
VMR: A barbárok már Budapesten vannak
Blogbejegyzések az előadásról:
Az előadás a POSZT-on:
Dramaturg hallgatók a POSZT-on