Hiányzó epizód

Míg a Gergye Krisztián Társulat korábban bemutatott Quartet című produkciója személyes benyomásokra, a táncosok Rorschach-tesztjeire hangolt „ko-incidens” volt, addig a Kvartett már inkább köz-, mintsem magánügy. A főszereplők a laclos-i levélregény, a Veszedelmes viszonyok kölcsönzött hősei. Valmont márki (Alföldi Róbert) és Madame de Merteuil (Udvaros Dorottya) szerelmi eszmecseréjének és egymás iránti, illetve egymás elleni évődésének színtere egy fekete zsákkal takart dobogó, annak többtükrös hátfala, két kisebb oldalsó emelvény és egy fekete – 0. nézői sorként számítható – kanapé.

Alföldi Róbert, Gergye Krisztián, Udvaros Dorottya - Fotó: Szabó Dorottya

Harsány, rosszban sántikáló kacaj hangzik fel a dívány felől, hiszen a terv az, hogy letöröljék a mosolyt a bigott arcokról. Szájbarágós témamegjelölés, expozíciós stand-up következik arról, hogy a testiség tabu és misztérium, de most mégis megkapirgáljuk a felszínét. Aztán a fejlámpa oltalomkörében középre osonva felbukkan két, kérgessé száradt festékbe öltözött táncos alteregó (Virág Melinda és Gergye Krisztián). Továbbá a numerikus koncepció nyomán négy zenész-énekes (Mikecz Kornél, Nagy Bernadett, Philipp György, Szakács Ildikó) is kíséri az előadást, kik a barokk muzsikától a pajzánná költött Rókatáncon át („…ez aztán az élet!/ Ha megunom elölről,/ Hátulról kefélek!”) a szolfézs sillabuszokig mindennel operálnak. Egyszer kobakban vokáloznak, máskor kentaurként ontják az áriákat – aktív résztvevői a játéknak, velük általánosítódik Valmont és Merteuil minden megfigyelése. Funkciójukban hasznosak, de előadóilag – főleg a hölgyek – szűkölködnek, láthatóan kényelmetlen feladat számukra az aktusok imitálása.

Béres Móni jelmezei egyébként néha a századforduló – combmutogatóra fazonírozott – divatját, máskor a kabarék világát, avagy napjaink gólyabáljait idézik – jótékonyan kortalanítják a közeget, sötét tónusuk pedig az életöröm-szónoklat közben gyász-gyanakvásra készteti a nézőt. Az elváltozás, az öregedés borzalmai központi kérdéssé nőnek – a test nem, csak a halál örökkévaló. A rabszolgasors, az olthatatlan szexuális éhség a fonnyadással megszűnik? „Könnyebb egy teljesen elhasznált testet elhagyni”, tehát a kéjelgés igazából jótékonysági intézmény. Valmont és Merteuil gyermeki csipkelődésekkel, önfeledt visongatásokkal próbálják elterelni a figyelmüket arról, hogy a természet teszi a dolgát. Az ember vadász lény: a férfi tőrébe csalja áldozatát, a nő pedig az „aki ad, annak adatik”-elv mentén nyálkahártyává kategorizálja át a lelkét. Kielégülés csak a partner két vállra fektetésével következhet be. Jelen előadásban rengeteg a hatalmi-libikóka helyzet, de mindből Merteuil kerül ki győztesen. Itt nincs egy embernek két oldala, legyőzött és legyőző, mint a Quartetben. A biológia adta mámor minden háztartásban jelen van, de elkülönülnek azok, akik ezt bevallják és a szerelem erkölcsi nagyságával takarózó, rókaprémes, prűd egyedek. A bűn fogalma ez utóbbit jelöli – a hűség a csapodárság. Mivel a Madame végig adózott a „kurvaság” oltárán, és Valmont is visszakacsintott hozzá, így a zárlatban az önakasztottakra mint ártatlanokra hull a pelyhes ping-pong hó.

Gergye Krisztián, Udvaros Dorottya - Fotó: Szabó Dorottya

A színlap Hajas Tibor hommage-ként is emlegeti az előadást: a vendégszövegek és Virág Melinda Húsfestmény-szerű tánca valóban megidézik. A Hajas-féle testértelmezésben nincs hierarchia, csak egyneműség: hús. Olyan matéria, melyben „a száj és az ánusz esetleg összekeveredhetnek”. A széttartó dramaturgi fogások miatt a két szerető nem tudott tükröződni egymásban, ezáltal válva le a hamis, félrebeszélő világtól – pedig Árvai György minden tőle telhetőt megtett a maga mobil díszletével. Te és én helycseréje elmaradt, ahogy a testi munka se érte utol a Kurdi Imre-féle szöveg érzékiségét. Bár tematikájában és kellék-leleményeiben színesebb a Kvartett, a Quartet erősségeit, az improvizatív vonósnégyes és a táncnyelv keltette vehemenciát nem sikerült átemelni. Ahogy a Nádas-trilógia esetén, itt is várjuk a befejező, summázó harmadikat.

Heiner Müller: Kvartett

Nemzeti Színház

Fordító: Kurdi Imre

Díszlet: Árvai György

Jelmez: Béres Móni

Zene: Philipp György

Dramaturg: Vörös Róbert

Rendező: Gergye Krisztián

Színészek: Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya

Táncosok: Gergye Krisztián, Virág Melinda

Énekesek: Mikecz Kornél, Nagy Bernadett, Philipp György, Szakács Ildikó

Képgaléria itt

Mások is látták:

Nánay István: Eldőlt ló és pingponglabda-eső

 Nyulassy Attila: szabadság = halál

Zappe László: Elmaszatolva

Kutszegi Csaba: Lankadó szex - temékeny aktus