Nagy utazások

Tony Kushner: Angyalok Amerikában – Nemzeti Színház

Tony Kushner darabja arra tesz kísérletet, hogy egy konkrét korszakot (a 80-as éveket) és a benne megjelenő élet- és világproblémákat mitizálja, azaz univerzális emberi létkérdésekként fogalmazza meg őket. (Ezért nevezhette a művet több, a mostani bemutatóról szóló kritika világdrámának, illetve moralitás vagy misztériumjátéknak). Azon lehet vitatkozni, hogy siker koronázta-e az írói szándékot, az azonban kétségtelen, hogy Andrei Serban rendezése remekül kezelte az anyagot, és nagyszerű alakítások megszületéséhez segítette a színészeket.

Sándor L. István | 12. 10. 10.

Jó döntés volt, hogy a Nemzeti Színház egy este adja Tony Kushner két egész estés darabként megírt művét. Az első darabnak (amely később a Közeleg az ezredforduló alcímet kapta), 1991-ben volt az ősbemutatója, és – rendkívül frissen – 1993 őszén a Vígszínház is bemutatta (bár az előadás alapvetően hiányérzetet hagyott a nézőkben). A második résznek (mely a Peresztrojka alcímet viseli) 1992-ben volt az ősbemutatója. A két darabból – a szerző forgatókönyve alapján – Mike Nichols 2003-ban 6 részes minisorozatot forgatott, amely a magyar HBO-n is látható volt. (Eötvös Péter operát is írt az anyagból, melyet 2004-ben mutattak be.)

A színház közlése szerint a világon először a Nemzeti Színház játssza egy este a darabot. Ez azért furcsa, mert a két rész csak együtt ad ki egy egészet. A különféle szálakon bonyolított sorsok csak a második részben érkeznek nyugvóponthoz, és csak a két darab együttesében működik az a mitológiai szemlélet, amely meghatározza Kushner művét. Az első rész vége, az angyal felbukkanása valójában csak megpendíti azokat a kérdéseket, amelyek végül koherenciát teremtenek a rengeteg témát, sokféle problémát felvető, számtalan szálon mozgatott drámai anyagban.

angyalok-amerikaban-nemzeti-4

Alföldi Róbert, Söptei Andrea - Fotó: Sulyok László

Egyrészt megjelennek a darabban a 80-as években felbukkanó, majd meghatározóvá (divatossá??) váló problémák, az AIDS-től az ózonlyukon át az ezredforduló várásáig, azaz a világvége előérzetéig. Ezeket Kushner megpróbálja jelképes szintre emelni, és egy egész világállapot kifejezőiként bemutatni őket. Eközben felsejlenek a háttérben a Reagan-korszak politikai, társadalmi történései is.

Az Angyalok Amerikában az egyik legkorábbi (és az egyik legnagyobb hatású) mű, amely az AIDS-et alaptémává tette. A darab bemutatója után két évvel, 1993-ban mutatták be Jonathan Demme filmjét, a Philadelphiát (Tom Hanksszel a főszerepben), amely a mainstreambe is beemelte a problémát. (Ugyanebben az évben kapta meg a legjobb dráma Pulitzer-díját az Angyalok Amerikában első része.)

Az AIDS valóban megemésztendő új problémát jelentett a 80-as évek számára. (A betegséget először 1981-ben azonosították.) A „szerzett immunhiány” teljesen más jellegű betegség volt, mint amit korábban ismertek és kezeltek, és a felfedezésekor még nem lehetett tudni, hogy milyen gyorsan terjed majd a betegség, milyen ütemben szaporodik a fertőzöttek száma. Sokan a 20. század pestisét prófétálták a gyógyíthatatlan betegségben. A járvány mindig is fontos témája volt az irodalomnak, egy-egy új kór felbukkanását többnyire az emberiség történetében bekövetkező változások jeleként értelmezték a szerzők. Így tesz Tony Kushner darabja is.

angyalok-amerikaban-nemzeti-1

Kulka János, Szabó Kimmel Tamás - Fotó: Sulyok László

Az AIDS megjelenése azért is fontos történése a 80-as éveknek, mert a homoszexualitást emelte a figyelem középpontjába, ami sokáig bűnnek számított a zsidó-keresztény kultúrában, és tabunak minősült beszélni róla. (A melegek megítélésében szintén ’68 jelentett áttörést.) De számos társadalomban most is súlyos előítéletek kapcsolódnak ehhez a társadalmi csoporthoz – mint szinte minden kisebbséghez. Nyilván befolyásolja az Angyalok Amerikában megítélését, hogy szereplőinek többsége homoszexuális.

Tony Kushner nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy Amerika állapotáról adjon átfogó képet, ám ehhez csupa kisebbségi szereplőt választ: melegeket, zsidókat, mormonokat. A hozzájuk kapcsolódó előítéleteket azzal is próbálja megbontani, hogy nagyon eltérő emberi tulajdonságokkal rendelkező melegeket, gyökeresen más szemléletet képviselő zsidókat, és a hitüket alapvetően másképp megélő mormonokat ábrázol. Tehát emberként kell gondolkodni róluk, és nem egy csoport tagjaként beazonosítani őket.

A több szálon mozgatott cselekmény gazdag képet fest a különböző figurák sorsásról. Andrei Serban rendezésének fontos erénye, hogy plasztikussá teszi a szereplők útját, amely összességében azt cáfolja, amit egy Litvániából bevándorolt asszony halotti búcsúztatása közben mond Chemelwitz rabbi: „Ti már sose kelhettek át ugyanígy a nagy vízen, mert nincsenek már többé Nagy Utazások ezen a világon!” Az Angyalok Amerikában arról a „nagy átkelésről” szól, amelyet a szereplők többsége megtesz, hogy újragondolja a sorsát, hogy szembenézzen démonaival, hogy elszámoljon az életével, és – ha érdemes rá – új életre keljen.

angyalok-amerikaban-nemzeti-8

Stohl András - Fotó: Sulyok László

Van, akinek a betegség és a magány teremti meg ezt a helyzetet, mint Prior Walter (Alföldi Róbert) számára, akit elhagy a barátja, amikor megtudja, hogy AIDS-es. Haldoklása közben látomásai támadnak, meglátogatja egy angyal, és prófétának jelöli ki. Prior azonban küzd a feladat ellen, végül egy mormon asszony tanácsára szembeszáll az angyallal, de ragaszkodik az áldásához. A mennyországba vezető látomása nemcsak az Istentől elhagyott világ képét tárja fel, hanem egy új élet lehetőségét is megnyitja. Walter valójában a halál nagy vizén fordul vissza: túléli a krízist, és hosszabb távon is együtt élhet a betegségével.

Van, akit az érzelmi válsága kényszerít erre az átkelésre, mint a váliumfüggő Harpert (Tenki Réka), aki nem tudna értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért képtelen a hallucinogén szerek nélkül létezni, míg egy Walterrel közös megmagyarázhatatlan látomásában rá nem döbben, hogy a férje valószínűleg a saját neméhez vonzódik, ezért lapul a látszólag rendezett kapcsolatuk mélyén a totális üresség. Harper ezután különböző parkokban bolyong, képzeletében azonban az Antarktiszra tesz expedíciót, hogy megnézze az ózonlyukat, a Föld pusztulásának előjelét. Utazása végén dönt, és végleg elhagyja a férjét.

Harper férje, Joe (Stohl András) önismereti utazást tesz. Miközben mormon hitéhez erős kötelességtudást társít („jó ember vagyok, aki sokat dolgozott azon, hogy jó legyen”), de most nem csak azt kénytelen bevallani, hogy a férfiakhoz vonzódik, hanem azt is, hogy morális gátjainak átlépését is kéri tőle az a rendszer, amelynek politikai szolgálatában áll.

angyalok-amerikaban-nemzeti-9

Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya, László Zsolt - Fotó: Sulyok László

Hannah (Udvaros Dorottya), Joe mormon anyja is nagy utat tesz meg attól, hogy hajnali négykor elhűlve hallgatja, amint a fia bevallja a telefonban, hogy homokos, egészen addig, hogy a kórházban egy haldokló AIDS-es kezét fogja, és ráadásul ő az egyetlen, aki olyan emberi bölcsességeket tud neki mondani, ami segítséget jelent a másik számára.

Louist (László Zsolt) a morális válsága kényszeríti az átkelésre. Előbb a zsidó rabbitól próbál felmentést kapni arra, hogy a legnagyobb bajban hagyja el a barátját, Waltert. Majd fejvesztve belemenekül a Joe-val való szenvedélyes új kapcsolatba. De amikor azt kéri számon új barátján, hogy milyen morálisan elfogadhatatlan bírói ítéletek kiötlője, megfogalmazója volt, akkor valójában azzal vet számot, hogy ő maga is milyen mélyre süllyedt.

Egyetlen ember van, aki nem képes a szembenézésre, az önmagával való elszámolásra: Roy Cohn (Kulka János), a befolyásos, gátlástalan ügyvéd, aki nemcsak politikai meggyőződésének érvényesítése érdekében használt megengedhetetlen eszközöket, hanem anyagi haszonszerzés céljából is. Most az egyik ügyfelétől kölcsönvett félmillió miatt indul ellene eljárás, ami azzal fenyegeti, hogy kizárják az ügyvédi kamarából. Mindenféle eszközökkel próbál ez ellen harcolni, miközben a betegségével (ő is AIDS-es) is meg kell küzdenie. Ezért aztán a legaljasabb fenyegetésektől sem riad vissza annak érdekében, hogy megszerezze az AIDS elleni kísérleti gyógyszert. Haldoklása közben Ethel Rosenberg érkezik kísérteni őt, akinek halálát Roy Cohn tevőleges (bár törvényellenes) közbenjárása okozta. (Julius és Ethel Rosenberg amerikai kommunista zsidó házaspárt 1953-ben végezték ki, mert kémkedtek a Szovjetuniónak. Mindez a McCarthy-korszakot idézi fel, mintha Amerikában is visszafelé forogna az idő kereke.) Ethel végül kárörvendve fogadja, hogy az ügyvéd a halálával nem tudta megelőzni azt, hogy kizárják a kamarából. De a kaddist elénekli felette (amire Louis nem nagyon képes).

angyalok-amerikaban-nemzeti-7

Tenki Réka, Alföldi Róbert - Fotók: Sulyok László

Ezekből a különös sorsokból izgalmasan összegabalyodó történetek bontakoznak ki. Nem ennyire meggyőzőek azonban a mitikus szálak, a Harper és Walter látomásaival elinduló, az angyal felbukkanásával kiteljesedő réteg, amelyben Kushner egy saját mitológia teremtésére – az amerikai olvasztótégelyben összerázódott mitológiák összeillesztésére és újraértelmezésére – tesz kísérletet. A darab ezen rétegében azonban ott kísért a pátosz és szentimentalizmus, illetve az önsajnálat veszélye. Nem a homoszexuálisok, a mormonok, a zsidók, hanem az egész Istentől elhagyott emberiség önsajnálata. A nagy apparátus, amit Kushner mozgat, alapvetően arra szolgál, hogy egy nagy epikus látomást bontson ki egy világ állapotáról. De ebben talán kevesebb az életismeret, a bölcsesség, mint amilyen gigantikusra kerekedik maga a mű.

Andrei Serban rendezése szerencsésen kerüli el a darab buktatóit. A rendező épp annyira vette komolyan a művet, amennyire lehetett, viszont sok helyen bátran élt az ironizálás eszközeivel. Serban egyszerű, de nagyon jó színházi megoldásokat talált a rengeteg helyszínen játszódó, alapvetően filmes vágásokra épülő mű színpadi megjelenítésére, invenciózusan, de egyáltalán nem hivalkodóan használta a Nemzeti Színház süllyesztőit. Ezek segítségével természetes módon teremtette meg a játék különféle színhelyeit, amelyeket olyan plasztikusan világított meg, amire nagyon kevés példát látni magyar színpadokon.

Serban rendezésében eszünkbe sem jut az Angyalok Amerikábant naturális történetnek tekinteni, mert az előadás a színházi stilizáció gazdagon használt eszközkészletére épül. Ez a színészi játékban is fontos szerepet játszik. A legtöbb szereplő finoman ellenpontozza az általa játszott figurákat, olyan gesztusokat kapcsolnak hozzájuk, amelyek egyrészt jellemzik az alakokat, követhetővé teszik a velük történteket, de nem hagyják, hogy belefeledkezzünk ebbe. Szüntelenül azt jelzik, hogy ez csak játék, fel lehetne építeni egy-egy alakot azokra a gesztusokra, amelyeket a színész használ, de ezekben mindig van egy pici irónia, egy apró túlzás, jelzésszerűség.

Ilyen például László Zsolt Louisa, akinek rengeteg feminin (ha úgy tetszik homokos) gesztusa van, de ez nem a figura lelkét adja, hanem azt a külső formát, amely a saját maga köré font morális gubancokat is felismerhetővé teszi. Vagy ugyanilyen jelzésszerű túlzásokból bontakozott ki Roy Cohn figurája is, akit Kulka János gátlástalan, a saját gonoszságába belefeledkezett világgengszterként jelenített meg. A Stohl András játszotta Joe-nak az egy tömbből faragottsága keltett hasonló benyomást. Azt a lefojtottságot éreztette, hogy mindenképpen jó ember akar maradni, de közben egy-egy hirtelen gesztusa azt sejtette, hogy bármikor kitörhet belőle az agresszió. Szabó Kimmel Tamás a pöszeséggel játszott, s így teremtett érdekes figurát. Egyedül Tenki Réka játékban volt kevés az efféle ironikus gesztus, ami az alak hisztérikusságánál többet is meg tudott volna mutatni belőle.

angyalok-amerikaban-nemzeti-10

Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya, László Zsolt, Szabó Kimmel Tamás

Alföldi Róbert – talán az írói szándék ellenében is – a darab egyértelmű hősévé formálta Prior Walter figuráját. De Alföldi a szerepen belül csinálta meg azt, amit a többiek külső gesztusokkal, ő olyan intelligensen nézett rá a saját sorsára, hogy semmiféle teret nem adott az önsajnálatnak. Így elkerülte azt a veszélyt, hogy az alak a szenvedés prófétájaként jelenjen meg az előadásban.

A Nemzeti előadása ugyanazokkal a szerepösszevonásokkal él, mint Mike Nichols filmje. Így például Söptei Andrea játszotta az orvosnő és az angyal figuráját. Az előbbi gazdag embersége ellenpontozta azt, hogy az utóbbi szerepben nagyon sok a bombasztikus elem. Udvaros Dortottya – Hannah figurája mellett – nagyon sok kicsi szerepet eljátszott az öreg rabbitól kezdve a legöregebb bolsevikon és Roy Cohn orvosán át egészen Ethel Rosenbergig, és igazi nagy színészként mindegyik epizódalakból emlékezetes figurát teremtett.

Mind rendezői (és tervezői, dramaturgiai), mind színészi értelemben nagyon magas szintű szakmai tudás jelenik meg az Angyalok Amerikában előadásában. Az utóbbi években (évtizedekben) megszokhattuk azonban, hogy a Nemzeti előadásait többnyire nem esztétikai szempontokból ítélik meg. Nyilván így lesz ez most is, különösen azért, mert az előadás maga is tesz gesztusokat, hogy azt gondoljuk: nemcsak a 80-as évekről és Amerikáról van szó, hanem a mai Magyarországról is. Vajon mikor tudunk majd higgadtan, előítéletektől mentesen beszélgetni erről?

Tony Kushner: Angyalok Amerikában

Nemzeti Színház

Az előadás szövegváltozatát készítette: Daniela Dima és Andrei Şerban
Fordította: Szálinger Balázs

Díszlet: Izsák Lili

Jelmez: Izsák Lili, Szlávik Juli

Tolmács: Szűcs Anikó

Rendező: Andrei Şerban

Szereplők: Kulka János, Stohl András, Tenki Réka, László Zsolt, Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya, Szabó Kimmel Tamás, Söptei Andrea

Bemutató: 2012. szeptember 18.

Más is látta:

Bóta Gábor: Meleg angyalok

Kovács Bálint: Farkasszemezni a tükörrel