Klasszikus drámák, kortárs történetek

– A néhány éve a pályán lévő fiatal rendezők közül téged elsősorban a határozott témaválasztás jellemez. Következetesen foglalkozol bizonyos kérdésekkel, így az előadásaid folytatják, továbbépítik egymást. A Katonában készített rendezéseid középpontjában – egészen A kaukázusi krétakörig – válságba jutott, az életüket újragondolni kénytelen nők álltak. Az Ithakában változott a téma, úgy tűnt, hogy a férfiról lesz szó, de rajta keresztül itt is a női sorsok váltak hangsúlyossá. És ez a szemlélet folytatódott most a Platonovban is, ahol szintén egy középpontba állított férfi katalizálja a különféle női történeteket. Úgy tűnik, mintha te nem is darabokat választanál, hanem inkább a témákhoz keresnél darabokat.

Székely Kriszta: Nőként valóban van bennem ösztönösen egyfajta kiemelt érdeklődés a női sorsok iránt, és az ezzel kapcsolatos kérdésekről határozott véleményem is van. De nemcsak az jellemzi a rendezéseimet, hogy számomra fontos témákat választok, hanem az is, hogy ezeket minden erőmmel próbálom minél közelebb hozni a mai közönséghez. Aktualizálom őket. Azt érzem ugyanis, hogy a színház sok esetben feláldozza az irodalmi emlékezés oltárán az előadásokat, amelyek így többnyire egyfajta intellektuális élménnyé formálódnak, de ezzel távol is kerülnek a nézőktől.

– Ezzel függ össze, hogy mindig nagyon markáns szövegváltozatból indultok ki?

Szabó-Székely Ármin: Ez azért darabról darabra változik. Voltak olyan előadások, ahol alig nyúltunk a szöveghez. Határozottabban akkor nyúltunk bele egy darabba, amikor azt éreztük, hogy a témát nem tudjuk megfelelően megfogalmazni az eredeti szöveggel. A mi előadásainkban néha fontosabbnak tűnik a téma, amiről a darab szól, mint maga a szöveg. Hozzáteszem, hogy eddig nem sokszor foglalkoztunk olyan szövegközpontú konstrukciókkal, mint amilyen például egy Jelinek-dráma.

– Az is fontos jellemzője az előadásaitoknak, hogy a darabokat mindig kortárs történetekké alakítjátok.

Székely Kriszta: Ez talán a legfontosabb szempont. Mert olyan történeteket keresünk, amelyekről azt gondoljuk, hogy némi átalakítással ma is érvényesek.

– Ez azt is jelenti, hogy a daraboknak a korabeli színházi és drámakonvenciókból következő szerkezetét is felbontjátok, és végeredményben filmszerűvé teszitek az előadásaitokat.

Szabó-Székely Ármin: Ez a Nóránál látszik a legjobban, pont azért, mert ez egy nappaliban játszódó szalondarab és egy ebből kinövő társadalmi dráma. Itt valóban két motivációja volt az átírásnak. Az egyik a téma, amivel a darab foglalkozik. A nők helyzete ugyanis teljesen más ma, mint amikor az 1800-as évek végén megírták a Nórát. A problémák természetesen sok szempontból ugyanazok, de a körülmények, amelyek között megjelennek, teljesen mások. Ez a távolság többféle módon hidalható át. Az egyik lehetséges módszer az, ha megtartjuk az eredeti szöveget, és megnézzük, hogy a jelenben ez mit jelent. Ezt az utat követte például Ostermeier 2002-es Nóra-rendezése a Schaubühnén. Ott szintén áthelyezték kortárs német közegbe a darabot, de a szöveget nem írták át, ezért Nóra egy rendkívül extrém figura lett, mert a férjtől való teljes függést, ezt a fajta kiszolgáltatottságot úgy tudták a jelenben megvalósítani, hogy Nórából egy neurotikus, szinte a megbomlás határán álló nőt csináltak, aki a végén le is lőtte a férjét. A másik út, amin mi jártunk, hogy a problémát úgy próbáljuk érvényessé tenni, hogy a kortárs realitásba adaptáljuk a darabot. Így olyan történetté alakult a szöveg, amellyel a nézőtéren ülő minden harmadik nő tud azonosulni valamilyen módon. Ha nem a saját életére tartja érvényesnek, akkor mondjuk az anyjáéra 30 évvel korábban.

A Nórával kapcsolatos másik nehézség – a társadalmi problémák változásán túl – az, hogy maga a színházi konvenció, amely alapján íródott, mai szemmel rendkívül merev és egyáltalán nem inspiráló. Bejönnek egy nappaliba különböző emberek, és hosszasan beszélgetnek számukra fontos dolgokról. De mi nem szerettünk volna olyan előadást csinálni, ahol szétmegy a függöny, és a színészek elkezdenek „társalogni" egy nappaliban. Tehát kellett valamit kezdeni a drámai formával, különösen mert Krisztának ez volt az első nagyszínpadi rendezése a Katonában.

Székely Kriszta: Azok a darabok, amelyekkel eddig foglalkoztunk, mindig valamiféle színházi eszményhez íródtak. A színész munkája nagyon sokat változott és változik is. Eredetileg a Nóra például olyan játékmódhoz készült, amikor a színész még teljesen más idegrendszerrel dolgozott, sokkal többet beszélt a belső érzésekről, és kevesebbé működött a játéka a ma ismert alapokon. Ma a színész nemcsak beszél, hanem erősen állapotokat is játszik. A szövegeket nemcsak az értelmezés szempontjából, hanem a színészek, a színészi munka szempontjából is átdolgozzuk.

– A Nóránál kiírtátok a színlapra, hogy Kúnos László fordítása alapján ti készítették a szövegkönyvet. De például a Platonovnál ez hiányzik, pedig igencsak markáns szövegkönyvet raktatok össze.

Szabó-Székely Ármin: Akkor szoktuk kiírni magunkat szerzőként, ha döntő mértékben a mi mondataink szerepelnek a szövegben. Az nem számít átiratnak – még akkor sem, ha jelentősen meg kell húzni a szöveget, át kell variálni a szerkezetet –, amikor egy nagy terjedelmű szövegből hozunk létre egy játszható változatot. A Platonov mondatainak 95%-a Radnai Annamari kiváló fordításában hangzik el. A Nóránál azért írtuk azt ki, hogy Kúnos László fordítása alapján készült az előadás, mert a mondatok jelentős része nem tőle származott, tehát a nézők felé is jelezni kellett, hogy amikor Kristine Linde azt mondja, hogy „egy középszar kínai étteremben szolgálok fel", az természetesen nem Ibsen és nem Kúnos. Ezek a megjelölések praktikusan fedik, ahogy dolgozunk. A Nóra esetében Kúnos fordítása alapján született egy saját szöveg, a három „csehov-drámányi" Platonovnál az volt a kihívás, hogy Radnai Annamari fordítását használva húzzunk-szerkesszünk egy saját verziót.

Székely Kriszta: Igazából akkor tekintünk átiratnak egy szövegváltozatot, ha valamelyest a történeten is változtatunk, ha eltoljuk valamilyen irányba. A Nóra esetében ez elég erősen megtörtént, a Platonovnál viszont inkább beszélhetőbbé, maibbá, fókuszáltabbá tettük a darabot, és valamelyest az időszerkezetén változtattunk.

– Ónodi Eszter (és a Katona más színészei) nagyon hitelesen tudnak eljátszani hiteltelen alakokat. A színészi minőség itt megtéveszthető lehet az emberi minőséget illetően. Például az a benyomásom (a kritikák és a blogbejegyzések alapján is), hogy a nézők többsége elhitte az Ónodi játszotta Nórát, miközben az előadás alapvetően komikus (hiteltelen, önáltató, önismeret nélküli) alaknak mutatta őt.

Szabó-Székely Ármin: A Nóránál abból adódik a feszültség, hogy az eredeti darabban halálosan komolyan van gondolva ez a figura, és nagy, korábban kimondatlan társadalmi igazsága van. Nálunk mást jelent, amikor az Ónodi Eszter játszotta érett nő szájából ugyanazok a mondatok hangoznak el, amelyek egy huszonpár éves, az életére éppen most rácsodálkozó lány szájából hangoznának hitelesen. De az Ónodi játszotta Nóra mindezt azután mondja, hogy felszínesen végigélte a házasságát. Ettőlválik komikussá is az alak. Mert hogy tényleg az merül fel az emberben, hogy Nóra miért nem értette meg a helyzetét sokkal korábban, miért nem vette kezébe az életét.

Szabó-Székely Ármin: Ez is összefügg a hőssé válás kérdésével. Nóra az eredeti darabban azért tud igazi hőssé válni, mert olyan határozott lépést tesz meg, amire csak kevesen voltak képesek abban a társadalomban. És ilyet nem is láttak még a nézők a színházban korábban, hogy egy asszony rácsapja a férjére az ajtót.

Részletek egy hosszabb beszélgetésből, mely teljes terjedelmében jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/7. számában.

A Nóra - Karácsony Helmeréknél című előadásról

itt írtunk

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft