Írás...
A két jelentéktelennek, érdektelennek tűnő mellékszereplő funkciója Shakespeare-nél, hogy a király megbízásából kipuhatolják Hamlet „őrültségének” okait, majd halálos ítéletével a zsebükben elkísérjék a dán királyfit Angliába. Stoppard új nézőpontból tekint az ismert(?) tragédiára, s elmozdítva annak középpontját virtuóz zsonglőrködésbe kezd a szöveggel, annak megírtságával, a drámai alakok sorsát tovább gondolva fantasztikusan komikus és tragikus játékba kezd velük. Szellemessége, könnyedsége, műveltsége, szövegismerete, furcsa kifordított helyzetei, szerencsétlen filozofálgató, tévelygő figurái nem kevés örömben részeltetik az olvasót.
... vagy fej?
Gigor Attila és a Szputnyik Hajózási Társaság fiatal kutatói máshonnan közelítenek. Előadásuk egyáltalán nem a „ki tud felismerni több Hamlet-idézetet?” című játék alapjául kíván szolgálni. Az életünkről szól. Mindegy, olvastuk-e a Hamletet, hányszor, és mikor mit gondoltunk róla. Sokkal konkrétabb, a mindennapi életben jelenvaló kérdések kerülnek előtérbe: ezek a hősök – ahogyan bárki emberfia nap mint nap – információk hiányával, töredékességével vagy épp bőségével küzdenek. Képtelenek kiszűrni a lényeget, az értelmet, egy kis összefüggő cselekményt a zajban. Bár tudnak mindent, amit tudniuk kell, mégsem tudják, hogy tudják. Tehát mintha nem tudnák. Nem vállalhatnak felelősséget semmiért, miközben nagy felelősség nyomja a vállukat. A fejük fölött játszódó játszmák döntik el sorsukat, és ehhez nekik édeskevés közük van.
Fábián Gábor Jankovics Péter - Fotó: Dusa Gábor
A tragédiajátszók, akikkel a két főszereplő összetalálkozik, lubickolnak ebben a szabadságban, de csak azért tehetik ezt meg, mert tudják, hogy játék. Míg Ros és Guil próbálják komolyan venni az életet. Kétségbe is vannak esve rendesen. A tragédiajátszók viszont a játékot veszik komolyan: életre-halálra játszanak, a játék a mindenük, az életük, ezért tudnak hátborzongatóan, kegyetlenül hitelesek lenni. Mert profik: hiányzik belőlük az önsajnálat vagy a néző iránti részvét. Nem is mindig tudnak kikapcsolni szerepeikből: néha eltűnik a kikacsintás, a kettős játék, összemosódnak a síkok, nem tudni, hol vagyunk.
Czukor Balázs, Lajos András - Fotó: Dusa Gábor
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az számában.
Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott
Szputnyik Hajózási Társaság
Fordította: Vas István és Nádasdy Ádám
Díszlet, jelmez: Sebő Rózsa
Zenei vezető: Matkó Tamás
Dramaturg: Róbert Júlia
Rendező: Gigor Attila
Szereplők: Fábián Gábor Jankovics Péter, Molnár Gusztáv, Czukor Balázs, Szabó Zoltán, Hay Anna, Lajos András, Székely Rozália